*Rin POV*
Alig tudam elhinni, amit Key mondott. Hangosabban kezdtem bömbölni alatta, mire hirtelen fel állt és amíg én feküdtem a földön ő hasba rúgott. Összegörnyedtem és akkor kaptam egy rúgást a fejemre is, majd elhomályosodott a látásom és az utolsó amit hallottam az volt, hogy valaki kiabálta a nevem.
*Onew POV*
Miután leléptünk Rintől külön váltak az útjaink. Persze sejtettem, hogy valószínűleg Key már hazaért. Gondoltam majd 1 óra múlva lenézek nála, hátha tényleg beön Rinhez. Szegény lány, annyira aggódott érte, szívem megszakadt, ha rá gondoltam. Fogalmam sem volt, hogy mi dolguk együtt, hiszen csak Key "foglalkozását" ismerem, Rin-ét nem. Szóval Mivel volt még egy csomó időm, így elmentem és beültem a KFCbe, hát mit is mondjak megéheztem. Ott kikértem a kaját meg minden és szépen leültem majd majszolni kezdtem a kaját.
Idő közben betért mellém Dongwoon is és beszélgettünk meg ugye együtt kajáltunk. Az órámra pillantva vettem észre, hogy nem egy óra telt el hanem legalább másfél. Gyorsan elköszöntem Woontól és taxit fogva rohantam Keyhez. Hála istennek nem volt nagy forgalom, így hamar odaértünk. megköszöntem a taxisnak, hogy elvitt, majd kifizettem az utat és már csengettem is az ajtón. Meglepetésemre nem Key nyitott ajtót, hanem valami rongyos kis ribi.
- Kibum hol van? -kérdeztem félvállról.
- Miféle Kibum? -kérdezte hülye olcsó ribis hangon.
- Key..
- Ja, jött egy lány, aki belerúgott, majd elfutott Key pedig utána futott és még nem jött vissza, már legalább 5 perce oda vannak, arra.
A hangjától majdnem hányingert kaptam. De sejtésem szerint az a lány Rin lehetett, szegény..
Rögtön el is indultam abba az irányba, amit a ribi mutatott, az utcák mellett futottam el, amikor hirtelen meghallottam sírni valakit. A fejemet persze rögtön abba az irányba kaptam és amit láttam, attól kis híján lehidaltam. Kibum éppen hasba rúgta Rint, én pedig rohantam oda üvöltve, de elkéstem, mert Kibum fejbe rúgta teljes erőből szegény lányt.
- RIINNN!!!- ordítottam feléjük, mire Kibum hátra nézett.
- Hyung.. -fehéredett el, mint aki szellemet látott.
- Te meg mi a jó fészkes francokat csinálsz? Talán csokoládét? Te barom!! -üvöltöttem, majd teljes erőmből az egyik oszlopnak löktem, mire ő összegörnyedt, én pedig odaszaladtam Rinhez.
- Rin! Rin! Jól vagy kicsi lány? -kérdeztem rázogatva őt, de nem felelt.
Kibum pedig csak ott ült a fal mellett. Térdeit felhúzta és fejét rátéve átkarolta a lábait.
Felkaptam Rint a kezembe és elindultam a kórház irányába.
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? Most jött ki a kórházból, elszökött miattad, hogy lásson.. erre mehet is vissza. -egy könnycseppet éreztem legördülni az arcomon.
Kibum csak felnézett, de szemeiből nem lehetett kiolvasni semmit, mint aki nem is ebben a dimenzióban van. De nem foglalkozhattam vele, szaladtam Rinnel. Amikor beértem vele a kórházba, rögtön egy orvos gondjaira bíztam és elmentem kitölteni a papírokat. Hiába utáltam Keyt, nem tudtam elmondani, hogy ő tette, hanem inkább azt mondta, hogy így találtam rá nem messze a kórháztól. Felhívtam a többieket, hogy mi történt és, hogy Kibumot sürgősen józan észhez kell téríteni. Jonghyun is és Minho is nagyon kiakadtak és hallottam, ahogy rohannak. Minnie persze jött rögtön a kórházba, hiszen Rinnek baja esett.
*Jonghyun POV*
Ahogy meghallottam mit tett Key szörnyű düh keringett az ereimben. Nem voltam szerelmes Rinbe, de tudom, hogy ő mit érzett Key iránt és egyébként is, ő egy lány. Rohantam Kibumhoz, szerencsére nem laktun túl messze egymástól, így viszonylag hamar átértem hozzá. Berúgtam az ajtót és azt vettem észre, hogy összekucorodva ül a kanapén és egy szőke hölgyemény csitítja, hogy nem lesz baj.
- Te utolsó szemétláda!- üvöltöttem és odarohantam mellé, majd lerángattam a földre és ráültem a lábaira. Ő nem csinált semmit, még csak nem is ellenkezett. - Szerencséd van, hogy nekem van magamhoz való eszem, de meg fogod te még ezt bánni.
- Jonghyun.. -ennyit tudott csak mondani, mert kapott egy jobb horgost az arcába.
*Onew*
Mint ahogyan sejtettem Minho ért oda hamarabb, de Jonghyun is elég hamar beért. Mind a hárman kérdőn néztek rám, mire én elmondtam mindent amit tudok.
- Figyeljetek. Rinnek agyrázkódása lett, amit emlékezet kiesést okozott, ami azt jelenti, hogy idővel visszanyerheti az emlékeit, de azért ezen részét próbáljuk meg eltitkolni tőle. Számíthatok rátok? -kérdeztem könnyimmel küszködve. A srácok bólintottak, majd bementünk együtt Rinhez.
*Rin POV*
~ Ahh.. nem emlékszem semmire, fáj a fejem is.~ próbáltam megnyomogatni a a fejem, de valahogyan a kezem nem működött rendesen, mintha túl nehéz lett volna. Aztán kinyitottam a szemem és megláttam egy idegen férfit a jobbomon.
- Héé.. -suttogtam, mire kinyitotta a szemeit és mosoly húzódott az ajkaira.
- Rin. -mosolygott és olyan jó érzés volt látni, ahogyan rám mosolygott.
- Ki.. ki vagy te? -kérdeztem elpirulva, valakit elfelejtettem volna?
- Rin, én vagyok az.. Onew. -mondta továbbra is kedves mosollyal. -Sajnálom, hogy nem emlékszel rám.
- Mi.. úgy értem.. Mi együtt vagyunk/voltunk?- kérdeztem
- Nem. -rázta meg a fejét.
- Értem. -húztam az arcom felé a takarót, hogy ne lássa, hogy elpirultam. -Elárulod, hogy miért kerültem kórházba?
- Ha azt szeretnéd. -bólintottam, mire ő neki kezdett. -Hát az úgy volt, hogy egyik reggel..
- Na jó, ne Ádámtól és Évától kezdd. -szakítottam félbe, mire csúnyán nézett rám.
- Szóval történt veled valami, ami miatt eszméletedet vesztetted és kórházba kerültél.
- Mi? Ez azt jelenti, hogy amnéziám van? És mégis meddig voltam eszméletlen? -kérdeztem könnyeimmel küszködve.
- Ami azt illeti, két hétig. -mondta elszomorodva.
- Akkor tudom miért nem emlékszem rád. -húztam el a számat.
- Bocsánat, kimegyek telefonálni jó? El kell mondanom a barátainknak. -mosolygott meghatódva.
Bólintottam. Úgy örültem neki, hogy valaki kedvel és aggódik értem.Kiment és én pedig lehunytam a szemem, majd amikor kinyitottam 4en vettek körbe. Onew és gondolom a barátaink. Mindenki megölelt és elmondták a neveiket. Olyan megértőek voltak velem, hogy elsírtam magam. Megvigasztaltak, majd adtak nekem ajándékot. Alig vártam, hogy újra emlékezhessek rájuk, annyira közelinek éreztem magamhoz őket. Aztán hirtelen berontott egy fekete hajú srác, mire ketten neki ugrottak, köztük Onew és kitolták az ajtón.
