16. fejezet

*Rin POV*

Eljött a Szenteste. Mivel Onew velem töltötte ezért nagyon hálás voltam neki. Vettem pár üveg bort reggel a boltban, hogy majd forralt borozunk és bekortyolgatjuk lassan. Hazaérve a boltból elkezdtem csinálni a hálaadási vacsorát. Onew kérésére magyar ételeket készítettem. Friss húslevest, töltött káposztát és rakott káposztát. Onew egyem meg addig a házat díszítette, majd behúzta a fát, amit reggel vett nélkülem.
~Reggel:
- Én kértem, hogy várj 10 percet, amíg elkészülök!
- Ugyan már! Meglátod, hogy be fog ez férni az ajtón... egyszer -suttogta.
- Aha, de ha elvittél volna, akkor megmondtam volna, hogy milyen fa fér be az AJTÓMON. -nevettem el magam és legyintve bementem.~
Már délután volt mire befejeztem az ételek elkészítését. Onew ekkor bejött és egy villával kivett a rakott káposztából.
- Hé! Nem fog maradni estére és éhen fekszünk le.
- Nyugi már.. ez egy hadseregnek elég lenne. -szúrósan néztem rá. -Komolyan? Te mind megakarod enni?
- Akkor is! Számoltam rá, hogy valaki bekóborol hozzánk.
- Mert te még a hajléktalanokat is szívesen látod!
- Ünnep van! Ez nem kapásról, hanem adásról szól.
- Jó, talán igazad van. Na most, hogy kész a kaja mehetsz a fát díszíteni... mert befért.. képzeld el. -öltötte rám a nyelvét.
El is mentem díszíteni. Vagyis először a padlásra rohantam a díszekért. Oda vajon miért nem köttettem még villanyt? Sötét volt, vagyis inkább félhomály. Odakint hófelhők lepték be az eget. Kissé botladozva bár, de megleltem a díszeket. Aztán leérve az a látvány fogadott, hogy Onew a konyhában kajál és a borokat szemlélgeti. Mosolyogva ráztam meg a fejem és székre álltam, hogy elérjem a fa csúcsát, majd ráhúztam az angyalkás díszemet. Az égőket is kiboncoltam, amikor csörömpölést hallottam és hátrafordulva láttam, hogy Onew drága a konyhában sürgölődik.
- Mit csinálsz? -kérdeztem.
- Majd meglátod. -mondta és magára zárta a konyhaajtómat.
Szájtátva bámultam az irányába, de aztán sóhajtva visszafordultam a fához. Csokikat rakosgattam fel éppen, ugyanis az nem kicsit finomabb mint a szedett-vetett szaloncukor. Eztán következtek a gömböcskék, a mű télapók és pár toboz. A doboz mélyén találtam pár királykék girlandot, ami tökéletesen illett a kék díszekhez. Miután felraktam megláttam, hogy van olyan műhó, amit a fára szoktak szórni. Rá is dobáltam mindet, majd amikor már tényleg végeztem az láttam, hogy kint esik a hó. Ekkor Onew mögém állt, én pedig hátrafordultam és megilletődtem, ugyanis arcunk túl közel volt. Adott egy puszit a homlokomra, majd elhajolt.
- Csináltam forralt bort. Gondoltam jól fog esni a díszítés után. -mondta fülig elpirulva.
- Köszönöm. -mondtam a szemeibe nézve. -Nem megyünk ki egy kicsit? -kérdeztem mosolyogva.
Ő csak bólintott és elvette a kezemből a bort.
- Sipirc öltözni, aztán meg ne fázz. -nevetett, majd ő is elment öltözni.
Már lent vártam, amikor lejött egy pufi kabátban és lent felvette a csizmáját. Aztán kimentünk a hóba és én széttárt karokkal és tátott szájjal néztem fel az égre és hagytam, hogy a hópelyhek beleessenek a számba.
- Próbáld ki! Jó dolog. -mondtam nevetve, mire ő kérdően nézett rám. -De tényleg, nem mérgező.
Ekkor fejcsóválva kinyitotta a száját hagyva beleesni a hópelyheket. Nevetve böktem oldalba és hálát adtam, hogy az összes kliensem mással tölti a karácsonyt, én pedig Onewal. Mosolyogva figyeltem, ahogyan abbahagyja és félénken rám néz.
- Aranyos vagy. -léptem hozzá közelebb és belékaroltam.
Aztán ahogy tovább sétáltunk a hóesésben és látunk árusokat, akik külföldi szokásos édességekkel és minden egyébbel léptek az utcára. Odamentünk az egyikhez és megkérdeztem, hogy van-e nálunk valami magyar édesség. Vettem két vaníliás kürtős kalácsot meg kétpohár forralt bort.
Miután megettünk és megittunk mindent hazaindultunk. Elég messze elkóborolhattunk, mert majdnem egy órába telt hazajutni. De hazaérve megéreztem a friss fenyő illatot és máris elfeledtem a hosszú és hideg sétát.
- Rin, menj fürödj le. -mondta a szemembe nézve, majd adott a homlokomra egy puszit.
- De én nem akarok. -duzzogtam.
- Sipirc! -mondta morcin és máris betolt a fürdőbe.
Aztán egy zár kattanás és engem bezártak.. kívülről. Milyen fasza kis házam van nem? Kívülről is zárható a fürdő. Na mindegy... szóval sem ruhám sem semmim nem volt bent.
- ONEW!
- Ha pók, akkor egyedül maradsz, nem érdekel. -mondta az ajtó túloldaláról.
- Nincs nálam ruha. -éreztem ahogy elpirulok. A klienseim előtt kimentem volna egy kendőbe is, de Onew más volt.
- Ahj, egye fene.. megnézem a jézuska hozott-e neked valamit.-sóhajtott és hallottam ahogy elmegy.
Aztán pár oerc múlva kopogtak és nyílt az ajtó, Onewt nem láttam, egy dobozt tolt be csak. Ahogy kinyitottam egy gyönyörű szép ruha tárult a szemem elé. Elmosolyodtam, majd megláttam egy apró kis fekete csipkés bugyit a doboz alján. Megnéztem a méretet és jó rám.. vajon honnan tudta? Legyintettem, majd elkezdtem végre zuhanyozni. Felöltözve meglepődtem, hogy Onewnak milyen jó a szeme a méretekhez, vagy csak valaki elárulta neki.

Aztán kikopogtam, mire azt mondta Onew, hogy mehetek, így is tettem. Az ajtó nyitva volt. Kilépve egy csodás gyertyfényben úszó kétszemélyes vacsora tárult a szemem elé. Onew szmokingban volt és ránézve el is pirultam, meg kell hagyni, jól áll neki a giccs. Odahívott és kihúzta a széket, hog yleülhessek. Kitűnően volt megterítve és arra is figyelt, hogy én balkezes vagyok. Szóval csak mosolyogtam, mígnem felemelte a fedőt az ételekről. Én pedig hangosan nevetni kezdtem, hiszen azokat az ételeket szolgálta fel, amiket én főztem délelőtt. A szándék a fontos, tudom én is, de annyira aranyos volt.
Édeskettesben megkajáltunk, beszélgettünk ő pedig szépen beboroztatott engem, így nem kicsit becsiccsentettem.
- Gyere babám keblemre, menjünk fel az emeletre.- mondtam nevetve és húztam magam után.
Mondanom sem kell, hogy ellenkezett-e, mivel mindketten felértünk a szobába épségben.. bár engem támogatni kellett.
- De nem mondtad meg, hogy mit szeretnél karácsonyra.
- Téged. -suttogta a számba, majd hevesen megcsókolt.
Hagytam elsodródni magam az árral, olyan jó volt. Mintha ez hiányzott volna az eddigi életemből. Onew gyengédségével és odafigyelésével a fellegekben jártam. Gyengéden simogatni kezdett, aztán végig csókolt az ajkamtól a nyakamon át a vállamig. Aprókat lépdelve haladt egyre tovább és sodort engem magával. Megfordított és elkezdte a cipzárt lehúzni, ahogy ezt megtette a ruhám elkényelmesedett a padlón, mire Onew gondolt egyet és letépte a bugyikámat is.
- Ezt még csak most kaaptam.- vágtam aranyos pofát felé fordulva.
- Annyit kapsz még amennyit csak kérsz kicsilány. -mondta és erősen rátapadt az ajkaimra.
~Másnap/Onew POW/
Arra keltem, hogy valami rezeg a padlón, annyira idegesített már, hogy kénytelen voltam felkelni és megnézni mi az. Rin telefonja volt, ám rajta csak egy ismeretlen szám volt. Felvettem.
- Rin?- kérdezett bele egy hapsi.
- Nem, Onew. -mondtam durcásan.
- Mondd meg Rinnek, hogy öltözzön szexin, egy órán belül ott vagyok, mivel karácsony van bőségesen fizetek és mire odaérek készítsd el! -ezzel le is tette.
Bemásztam Rin mellé az ágyba, aki még meztelenül hevert a takaró alatt.
- Rin. Volt egy fura hívásod. -mondtam miközben ébresztgettem.
- Ki  volt az? -kérdezte álmos hangon.
- Nem volt szám. De azt üzeni, hogy egy órán belül érted jön, öltözz szexin és bőségesen megfizet. Mire véljem ezt? -kérdeztem hadarva, mire kipattantak a szemei. Rátapintottam a lényegre.
- Tessék? Minek vetted fel, te... aaah Onew.. ez nem az aminek látszik, én nagyon megkedveltelek.
- Az igazat Rin, az igazat! Ki volt ez a csávó is mit akart annyira megfizetni?
- Lemerem fogadni, hogy Woo Jiho volt. Hát Onew csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy nem hagysz itt és megbeszéljük.
Bólintottam. Bérgyilkos a csaj vagy mi?
- Szóval én... na jó nem kertelek. Hazudtam neked. Nem gyerekekre vigyázok. Abból nem lenne annyi pénzem, hogy fent tartsam ezt a lakást. Én.. tudod... öhm.. huhhh... hát izé.. én pénzért elégítem ki a férfiakat. -mondta és zokogásban tört ki.
Én pedig csak ültem tovább és bámultam őt. Jól hallottam amit mondott?
- Ki kényszerített erre?
- Senki..
-Ezt nem tudom elhinni.. RIN! Az ég bassza meg, nem hittem volna, hogy pont te... az a gyermeki ártatlanság a szemedben.. Na látod, ezért vagyok olyan a nőkkel amilyen.. még mindig nem tudom elhinni.. belédszerettem, erre kiderül rólad, hogy egy mocskos kurva vagy! -ordítottam és kirohantam az ajtón. Odakint az utcasarkon beleütköztem Kibumba.
- Te! Te tudtál erről? -kérdeztem a fogim közül sziszegve.
- Miről? -kérdezte tudatlanul.
- Rinről, hogy egy...
- Ki ne mondd, én téplek széjjel. Igen tudtam róla, én voltam az aki segítette ebben, de nem akarom hogy ezt csinálja. Szeretem!
- Persze, egyik nap jól összevered, másik nap meg hóthaláli szerelmes vagy. De egy félórán belül ott van érte az a Woo Jiho vagy ki.. -tört elő belőlem a sírás, mire Kibum rohanni kezdett.

A

15. fejezet

*Rin POV*

Mikor Mimi csevegni kezdett az apjával Onewval egymásra néztünk és rögtön tudtuk, hogy mi a teendők. Tudtuk, hogy az most a legjobb, ha mi lelépünk.
- Szeretnél elmenni fagyizni? -kérdezte tőlem Onew félénken a szemembe nézve.
- Ne csináld máár, úgy beszélsz hozzám, mintha még nem beszéltél volna nővel. -mosolyogtam rá.
- Hát az az igazság hogy komolyabban bármiről is csak az anyámmal beszéltem még, annyira nem szerettem a lányok társaságában lenni, mindig csak figyeltem őket.
- Szóval paráztál tőlük. -incselkedtem.
- Igazából volt már egy barátnőm, vele elég komolyan voltak a dolgok, már-már ott tartottunk, hogy megkérem a kezét, de sajnos közbe jött egy s más. -itt elrévedt egy percre a tekintete. -De ne róla beszéljünk, téged még alig ismerlek.
- Hát mit is mondhatnék? -"Gyerünk Rin, találj ki valamit gyorsan"- szóval hát én igazából gyerekekre vigyázok.
- Értem, akkor biztosan jó anyuka leszel. -mondta mosolyogva nézve engem.
- Remélem. -pirultam bele a válaszomba.
- Nem válaszoltál, meghívhatlak egy fagyira?
- Ezt még kérdezed? -karoltam belé és elindultunk fagyizni, a séta közben lopva figyelgettem őt.

 

* Key POV*

Azon gondolkoztam, hgy hogyan tegyem jóvá Rin és köztem a dolgot. Azt sem tudja ki vagyok, a fiúk pedig nem engedik a közelembe, bár ha jobban meggondolom, akkor én sem engedném a közelembe a helyükben. Sajnálok mindent amit vele tettem, de ezt eltörölni nem lehet, ha ő benne nem is lesz benne, de én örökké emlékezni fogok rá. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a házhoz és távolról csodálom majd őt, hiszen valaki úgy is lesz vele.
Így is lett én biciklivel indultam útnak, pedig nem is lakott messze, de ha valaki észrevesz és utánam akar szaladni, akkor én gyorsan meglóghatok. A szívem hevesebben dobogott minden megtett méterrel, alig vártam, hogy akár távolról is de láthassam őt. Mielőtt elutaztam én már akkor szerelmes voltam belé, de aztán alakultak ugye csúnyán a dolgok. Olyan gyorsan értem oda, hogy a vádlim majdnem görcsöt kapott

mikor leszálltam a bicikliről. Odaszaladtam az ablakhoz és benéztem, a konyhában senki nem volt, így tovább mentem. A fürdőben sem volt senki, majd elértem a nappali egyik ablakát, ahol megláttam Rint a kanapén ülni egy csávóval.

- Ki az isten lehet az a srác, én megölöm. -mérgelődtem.
Ezután már ahhoz az ablakhoz mentem, ahonnan jól láthattam az ismerős idegent. Onew volt az. Meglepettem figyeltem, ahogy átrakja a karját Rin válla fölött és Rin pedig odabújik hozzá.
- Akkor mégsem ölöm le, hiszen ő Onew. Az egykori Leaderünk. - gondolkoztam hangosan, mire rámszólt a szomszéd nénike.
- Hé! Maga meg mit csinál a kis hölgy házánál? Rendőrt kell hívjak? Valami betörő?
- Hát de maga ismer asszonyom, többször is voltam már itt.
- Ja tényleg, nem számít, ha nem mész be akkor ne leskelődj, mert az sérti a szemem és zsarut hívok. -mondja fenyegetően.
- Hát ez megőrült! -motyogtam magamban.
Muszáj volt elmennem, hiszen tényleg bolond a nyanya, még a végén tényleg rám hívja a rendőrséget. Így hát elindultam haza, egyszer majdnem elütöttem egy tizenéves gyereket, mert annyira elgondolkoztam, hogy mi van most Rin és Onew között.

*Rin POV*

Hazaérve egy csomót kapcsolgattuk a csatornákat, mire találtunk egy Onew szerint megfelelő filmet. Mit kell róla mondanom? Horror volt? Igen! Tudom, hogy nappal nem olyan félelmetes, de én az ijesztő hangoktól tudok nagyon megijedni, szóval odabújtam hozzá, majd mikor vége lett a filmnek tovább TVztünk.

- Onew, tudod, hogy pár nap múlva itt a Karácsony ugye?
- Igen, persze, hogy tudom.
- A családoddal fogod tölteni?
- Úgy néz ki, hogy idén nem.
- Akkor egyedül?-érdeklődtem.
- Veled. -mondta mosolyogva rám nézve.
- Komolyan? Szuper! Akkor mit szeretnél kapni?
- Azt hogy én díszíthessem a lakást, te pedig a fát.

- Hát rendben van.. tudom hogy annyira nem ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy kell neked adnom valamit, ha már te vagy a bébiszitterem.

- Csak ha én is kapok tőled ajándékot, amit én akarok. De azt majd csak később tudod meg.
- Áll az alku. -kezet ráztunk majd én felmentem az emeletre megcsinálni az ágyamat és az Onew szobájában rendet rakni.

14. fejezet

*Minho POV*

Reggel Hani hazazavart engem Mimihez, hogy mondjam el neki, hogy mi történt. Mikor hazaértem a kis prücsök még aludt, így Onew és Rin rtön letámadtak.
- Minho, mi van Hanival? -kérdezte Rin őrült módjára nekem rontva. -Minden rendben a babával?
- Rin nézd, sajnálom amit most mondani fogok, talán ennél jobban csak az fájt, amikor Hani el akart hagyni. Sajnos méhen kívül volt terhes és el kellett venni a babát, a másik pedig, hogy nem lehet több babánk, mert kivették a méhét. -mondtam és a szememből  a könnyek el kezdtek potyogni.
- Ó te jó isten, komolyan mondod? -kérdezte Onew, akinek meghűlt a vér az ereiben és ez tükröződött az arcán.
- Nem lehet igaz! -képedt el Rin is, majd elrohant a konyhába. -Kamillátok van?
- Igen, a világosabb barna kinyitósban a hűtő mellett a második polcon. -magyaráztam, de nem értettem mit akar.
- Fentebb nem is  rakhattátok volna!! -hallottam ahogy a pulttól elvesz egy széket.
Pár perc múlva egy csomag zsepivel és egy bögre kamilla teával tért vissza.
- Köszönöm. Hálás vagyok, de megtennél nekem valamit? -kérdeztem könnyes szemeimmel, majd kifújtam az orrom.
- Hogyne -bólintott is, hogy nyomatékosítsa.
- Nem mondanád el te Miminek? Azt hiszem én nem lennék rá képes. -magyaráztam és remegő kézzel nyúltam a bögre után.
- De, Onew te maradj itt és vigyázz Minhora. Gondosodj, hogy megigya a bögre teát, az majd kicsit megnyugtatja. -utasította.

*Rin POV*

Amikor felértem épp akkor jött ki Mimi a szobájából.
- Rin?- kérdezte álmos hangon a fejét vakargatva.
- Szia kicsi lány, bejössz velem a szobádba? Valamit mondanom kell. -bólintott.
-Na mondd, miről akarsz velem beszélni? -kérdezte nagyon aranyos álmos hangon.
- Tudod a mamád terhes volt egy babával. - kezdtem bele és megvártam amíg bólint.-Szóval a mama kórházba került, de ne aggódj a mamádnak nincs semmi baja. -nyugtattam meg, mert elkerekedtek a szemei, majd amikor a kis arca visszatért eredeti állapotába, akkor folytattam. -A baba, tudod aki anya pocakjában lakott viszont nem születhet meg, az orvosok elvették, hogy anya jól legyen.
- Akkor nem lesz tesóm? -kérdezte ijedt hangon. "A lényeget leszűrte."gondoltam.
- Úgy néz ki nem lesz, hacsak a mama meg a papa nem fogad örökbe egy babát.
- Olyan picit is örökbe lehet fogadni?
- Hogyne lehetne Mimi, ne aggódj, ha appa meg umma szeretné, akkor neked lesz máshogy tesód. De ugye nem fogsz sírni?- kérdeztem.
- Nem Rin, szomorú vagyok, de nem sírok, mert lehet még tesóm. -mosolyodott el egy kicsit. -Appa itthon van?
Bólintottam, mire ő leszaladt az apjához, aki Onew-al beszélgetett. Mimi rögtön leszaladt és megölelte az apját.

*Minho POV*

- Mimi, kicsikém.- kaptam az ölembe ő pedig megölelt.
- Appa, fogadjatok örökbe nekem egy testvért, jó? -kérdezte tőlem csillogó szemekkel.
- Igazán értelmes egy kislány. -mondtam és mosolyogtam rá.
- Rendben van kicsim, de még várnunk kell vele, a maminak még nem biztos, hogy jó tenne. -magyaráztam.
- Rendben van papa, a mami kedvéért ráér még. -mondta és kaptam egy hatalmas cuppanóst az arcomra.
- Mikor mehetünk be a mamához a kórházba?
- Hát ma estére már bemehetünk hozzá. De majd később picit felhívjuk rendben?
- Igeeeen. -ölelt meg teljes erejéből.
- Hééé, ne olyan erősen, mert megfojtasz. -mondtam nevetve, majd mikor körül néztem már Rinék nem voltak itt.
Igazából örültem neki, hogy Rinnel van Onew, legalább Key nem mehetett közelebb hozzá. Szegény lány annyi mindenen esett keresztül, bár azért nem tagadom, mi is megkaptuk a rosszból a magunkét, sajnos. Mindegy is, Miminek adtam enni, majd átöltöztünk, aztán pedig elmentünk a játszótérre. A hintában üldögéltünk, amikor Hani hívott.
- Szia drágám- mondta csendben.
- Szia, képzeld nagyon okos kis prücskőnk van nekünk.
- Az jó, akkor gondolom jól fogadta, hogy nem lesz kistestvére. -hallottam a hangján, hogy sír.
- Shh.. ha te azt tudnád, már azt szeretné, ha holnap örökbe fogadnánk neki egy kistestvért. -nevettem, mire Hani is elnevette magát.
- Ideadod egy kicsit? -n pedig odaadtam Mimit.
- Szia umma, minden rendben? Jól vagy?
- Szia édes kincsem, a mami megvan, kicsit fáradt. Bejöttök majd appaval hozzám este?
- Hogyne mami, majd ott beszélnünk kell egy fontos dologról. -én már tudtam, hogy mi lesz az és szerintem Hani is.
- Megbeszéltük, akkor este találkozunk, puszillak kicsi és szeretlek nagyon.
- Én is mami. -Mimike ideadta a telefont én meg a zsebembe raktam.
- Appa.. a mami miért sírt a telefonban?
- Azért kicsim, mert a mami szomorú,amiért nem lesz kis tesód vagyis amiért sokat kell várni rá. Na meg persze hiányzunk neki mi is. -megöleltem.

13.fejezet

*MinhoPOV*

Amint kiléptünk Rin kórterméből Onew rögtön nekem esett, hogy honnan tudom Rin méreteit. Persze az én Hanimnak valami eszméletlen szeme volt az ilyenekhez, nemhiába ő is nő. Azután, hogy Rint kiengedték rögtön rohantam hazafelé Hanihoz és Mimihez.

- Sziasztoook! -kiáltottam el magam. -Mizu hölgyeim? -kérdeztem mosolyogva és egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
- Appa! -ugrott az ölembe Mimi. -Úúúúd hiánoztááj! Szejetjek! -ölelt meg.
- Kicsim! Mi jót főzöl? -kérdeztem és elindultam a konyhába.
- Hm, majd megtudod, Mimi már evett, mi lenne, ha megfürdetnéd és betennéd az ágyba?
- Legyen. -néztem rá sunyin, majd mögé álltam és elkezdtem a pocakját simogatni. -Alig várom, hogy a kis trónörökös is kibújjon végre. -megpusziltam az arcát és elmentem Mimiért.
    

- Mimi drágám, fürcsi tájm! -kiáltottam el magam nevetve és a fürdőbe menve megengedtem a vizet. Tudtam én, hogy a kis hercegnőmnek kell az eper illatú habfürdőből bele egy csomó, így raktam is bele. Vittem be neki még pár játékot is, barbiekat inkább.
- Mimi! hol vagy már?! -kiabáltam amikor a fürdőből kilépve nem láttam.
Egyszer csak valaki elkezdett felém szaladni tök pucéran és röhögcsélve. Felkaptam a kicsikémet és bezártam a fürdőszoba ajtaját.
- Appa, nem fürdesz velem? -kérdezte aranyosan.
- Nem Mimi, a fiúk és a lányok nem fürdenek együtt (mert abból csak baj lesz..) -magyaráztam majd hátrahajtotta a kis fejét és hagyta, hogy megmossam selymes és hosszú haját, melyet az anyjától örökölt. Egy pillanatra elméláztam és akkor ocsúdtam fel, amikor a csajszikám szakállat csinált nekem habból.
- Appa te vagy a télapó. Kérem az ajándékom! -mondta nagyon komolyan, karba tett kezekkel.

- Szóval ajándék mi? -kérdeztem vigyorogva, mire ő bólintott. -Tessék. -nevettem és összekentem mindenét habbal. -A kis hableány!! -nevettünk immár együtt.
- Appa, te vagy az én királyom és mindig is te maradsz. -ölelt meg mikor kiszállt a fürdőkádból és felöltözött.
- Te pedig mindig az én aranyos kis hercegnőm leszel.
- De ha én vagyok a hercegnőd, akkor a mami micsoda? -kérdezte kétségbe esve.
- A mami a te anyukád és a hercegnőnek a királynő az anyukája, nem?
- De-de. -mondta és megpuszilt.
Ezután felmentünk a szobájába és egy kedves történetet meséltem el neki 5 fiúról, akik látástól mikulásig dolgoztak, összetartottak és a legjobb barátok lettek. Ám az idő múlásával el kellett válniuk egy kicsit, mert a barátoknak más munkája akadt, volt aki szerelmes lett és volt aki csak a munkára koncentrált. Aztán úgy hozta az élet, hogy megint összekerüljenek és azóta elszakíthatatlanok. Egyiküknek már családja van, ő a legszerencsésebb mindenki közül, minden álma valóra vált.
Mire a mesém végére értem a kicsi már el is aludt. Ekkor résnyire nyitva hagytam az ajtót és csak a kislámpát hagytam felkapcsolva. Mosolyogva indultam le a lépcsőn, ám nem valami kedvező látvány fogadott. Rohantam Hanihoz ahogy csak tudtam. A kanapé mellé volt leroskadva és fájdalmát eltűrve fogta a hasát.
- Hani, Hani drágám! Mi a baj?
- Nem tudom Minho, fááj.... nagyon. -mondta a sírással  küszködve. -Félek!
- Azonnal bemegyünk a kórházba, ne aggódj, nem lesz semmi baj. -mondtam és felhívtam Onewt.
- Cső, gyere ide Rinnel amilyen gyorsan csak tudsz, baj van. Sürgős!- letettem. Tudtam, hogy rögtön itt lesz,  így írtam pár sort nekik. Hanit ölbe kapva becsaptam a bejárati ajtót és a kocsival száguldottunk fel a kórházba.
Sajnos nem kaptunk jó híreket. 5 órát töltöttünk a kórházban és én ez alatt a 5 óra alatt el voltam zárva Hanitól. Nem tudtam semmit, nem mondtak semmit. Aggódtam, de reméltem, hogy semmi komoly.
- Choi Minho? -kérdezte az egyik nővér.
- Igen. -pattantam fel ülőhelyzetből.
- Rossz hírem van, sajnálom. -elfehéredtem. - Sajnálom, de a felesége méhen kívül volt terhes, a baba így nem tud megszületni, ezért megcsászároltuk, ám ki kellett venni a méhét. Így sajnálatos módon gyermekük több nem lehet. -mondta monoton hangon, hogy szomorúságát leplezze.
- Bemehetek? -kérdeztem miközben a szemeimben gyűltek a könnyek, bólintott.
- Hani! -mondtam a szokottnál magasabb hangon, miközben odaszaladtam az ágyhoz. -Hogy tehették ezt veled? -kérdeztem immár sírva.
- Én választottam Minho, ne őket okold. Sajnos nem volt kedvező dolog a választási listán. Sajnálom, hogy nem lehet már kisbabánk.
- Hani, Hani  shhhhh... majd örökbe fogadunk egyet, ettől nem tágítok. De csak ha majd túl leszünk ezen az egészen.

12. fejezet

*KeyPOV*
Nem emlékszem teljesen a két hétre, van pár nap, ami kiesett. Közben nálam volt egy csaj, aki azt vallotta, hogy terhes. Minho felhívott, hogy Rin-re emlékszem-e és, hogy mi történt vele. Berontottam Rin kórtermébe, mire Onew és Jonghyun nekem ugrottak.
- Nem volt elég? Kapni akarsz még egyet? -kérdezte indulatosan Jonghyun.
- Mi? Nem! Látni akarom Rint! -kiabáltam nekik, de csak nem engedtek el.
- Nem engedünk be. Te tetted be őt megint kórházba Key. -mondta Onew, és szemei szikrákat szórtak amikor rám nézett.
- Én? -álltam ott értetlenül.- Megint?
- Igen. Mikor szó nélkül itt hagytad ő azt hitte, hogy meghaltál és megpróbálta megölni magát, érted? -lesokkoltam és hagytam, hogy folytassa. -Plusz, elszökött a kórházból és elment hozzád és mit kapott? Hát nem azt amire számított, megverted és megrugdostad és kitudja mit tettél még.- üvöltötte.
- Én?
- Igen, te! -mondta haragosan Jonghyun.
- De én nem emlékszem semmire. De a csaj, aki nálam van biztos tud valamit. -mondtam és elrohantam, hisz megmondták, nem engednek be Rinhez.
Futottam hazáig és amikor beléptem az ajtón, akkor vettem észre, hogy éppen más sráccal van. Oda rohantam hozzájuk, mire ő hirtelen felkapta a fejét és kiguvadt szemekkel nézett rám.
- Key.. -halt el a hangja.
- Takarodj innen kifelé! -kiabáltam a srácra. -Dolgom van ezzel a kis ribanccal. -mondtam és karon ragadtam majd nekilöktem a falnak.
- Állj, már le Key! Ez fáj! -rikácsolta olyan hangon, hogy a dobhártyám majdnem szétrepedt.
- Hallgass el! Mi a franctól nem emlékszem semmire, hogy mit tettem? -kérdeztem idegesen.
- Áááh! Fáj a hasam. -kapott oda a hasához, mint akinek fájdalmai vannak.
- Nem tudsz átverni! -ordítottam.
- De Key, ez nem átverés, tényleg terhes vagyok. -sírt.
- Aha, én meg Hamupipőke vagyok. Tudom, hogy hazudsz!
- Én nem hazudok. -ült le a Wc-re és kezdett el bömbölni.
- Ugyan már! Sosem vagy rosszul, kívánós sem vagy és a hasad sem nő! Arról nem is beszélve, hogy azt elfelejtetted, hogy a szemetet én viszem ki, minden reggel. -mutattam fel egy terhességi tesztet, ami negatív volt.
- Mi? Micsoda? -kapta ki a kezemből. -Elromlott.
- Hazudsz!
- Jó, bevallom. Tényleg hazudtam, de csak mert szeretlek Key.
- Azért enyelegsz más emberekkel minden nap, ugye?
- De, ha nem mondom azt, hogy terhes vagyok és nem teszek bele az italodba egy kis drogot, akkor te rohansz ahhoz a kis cafkához.
- Tűnj innen! -nem mozdult, csak megrökönyödve nézett rám. -Azt mondtam, hogy takarodj innen. 10 perced van, hogy mindened összeszedd... Takarodj! -ordítottam és az ajtóra mutattam.
Ő elfutott sírva és elkezdte összepakolni a cuccait. Letelt a tíz perc, de ő csak ült a kanapémon és sírt, de pakolni nem nagyon pakolászott. Így kimentem és mérgemben a maradék cuccait lesöpörtem a földre és a nagy kupacot a kezembe fogtam és kidobtam az ajtón, majd megemeltem őt és kihajítottam, aztán becsaptam az ajtót. Eszméletlenül mérges voltam. A drog hatása alatt tettem azt Rinnel amit tettem, már hittem Onewéknak. Csak arra nem emlékszem, hogy mit mondhattam Rinnek. Leültem a kanapéra és a hajamat összeborzolva kezdtem el gondolkodni. Utálom magam, amiért hagytam így elfajulni a dolgokat.

*OnewPOV*
Miután Key elrohant bementünk vissza Rinhez. Aztán pedig kiderült, hogy Minnie vitt be Rinne kártyát és, hogy már az leső alkalommal is behozta, amikor bent járt. Így leültünk kártyázni, szerencsére csak részleges volt az emlékezet vesztés és nem felejtett el sok mindent, csak azt, hogy ismer minket, bár szerintem ez a legnagyobb baj.
- All in! -kiáltottam fel, mire Rin felvonta a szemöldökét.
- All in. -mondta halál nyugodtan.
Vártuk, hogy mi sül ki belőle, mert a többiek eldobták a lapjaikat. Drillem volt és biztos voltam benne, hogy én nyerem. Aztán lejött az utolsó két lap és full housem lett. Mosolyogva néztem Rin szemeibe, majd leraktam a lapjaimat, mire ő felnevetett. Olyan jóízűen, ahogyan talán még a fiúkat sem hallottam nevetni.
- Magasabb a fullom .öltötte rám a nyelvét és elvette a csokit amit felraktam a tollak mellé pot-ba. Ki is bontotta és beleharapott a tábla csokiba.
- Szerencse. -duzzogtam.
- Jaj, ne sírjál már.. nem a világ vége. -mondta nekem én pedig elmosolyodva szólásra nyitottam a szám.
- Kopp-Kopp! -szólt be a főorvos, amikor feltűnt neki, hogy rohadtul nem rá figyel egyikünk sem. -Csak azt szeretném mondani, hogy a kis hölgy hazamehet ma délután.-mosolygott, mire Rin felsikkantott.
- De jó, már úgy várom, hogy haza menjek. -mondta boldogan tapsikolva, én pedig csak mosolyogtam.
- Onew! -szólt Minho kezeivel a szemem előtt kalimpálva.
- Mi? -kérdeztem.
- Mész Rinnel és ott fogsz maradni, amíg szükséges. Tudod csak óvatosság, hogy a bántalmazója ne juthasson a közelébe.
Bólintottam, majd kiderült, hogy Minho tudja Rin méreteit és hozott neki ruhákat. Amíg Rin bent öltözött, mi kiültünk a folyosóra.
- Honnan tudod a pontos méreteit? -kérdeztem szemöldökömet felvonva.
- Nem tudom, de azt igen, hogy kicsi és vékony, tehát S-s méretű ruhákat hordhat. Plusz Hani is nő és hidd el, hogy van szeme a dolgokhoz.
- Ah, tényleg. -esett le, hogy igaza van Minhonak.
Rin kijött aztán elbúcsúztak a többiek és mindenki ment a maga útjára. A kórház parkolójában beinvitáltam Rin az újdonsült kocsimba. Króm színű volt és épp oly elegáns, amilyen elegáns tudok én lenni, ha nagyon akarom. Rin mosolyogva ült bele, én pedig bezárva az ajtaját beültem a kormány mögé és már indítottam a kocsit. Egész úton nem szóltunk egy szót sem, csak néztünk ki a szélvédőn. 10 perccel később, már a ház ajtajában álltunk és vártuk, hogy Rin megtalálja a kulcsot a táskájában. Hogy egy női táska mennyi sok cuccot tud rejteni magában, eszméletlen. Kipakolta a fél táskát, de volt abba minden, aztán felállt és megkért, hogy én pakoljam össze, amíg ő kinyitja az ajtót. Gyorsan belesöpörtem mindent, talán még egy kis piszkot is a földről. Kattant a zár és beléptünk. Egy ízléses és tágas lakás tárult elém.

11. fejezet

*Rin POV*
Alig tudam elhinni, amit Key mondott. Hangosabban kezdtem bömbölni alatta, mire hirtelen fel állt és amíg én feküdtem a földön ő hasba rúgott. Összegörnyedtem és akkor kaptam egy rúgást a fejemre is, majd elhomályosodott a látásom és az utolsó amit hallottam az volt, hogy valaki kiabálta a nevem.

*Onew POV*
Miután leléptünk Rintől külön váltak az útjaink. Persze sejtettem, hogy valószínűleg Key már hazaért. Gondoltam majd 1 óra múlva lenézek nála, hátha tényleg beön Rinhez. Szegény lány, annyira aggódott érte, szívem megszakadt, ha rá gondoltam. Fogalmam sem volt, hogy mi dolguk együtt, hiszen csak Key "foglalkozását" ismerem, Rin-ét nem. Szóval Mivel volt még egy csomó időm, így elmentem és beültem a KFCbe, hát mit is mondjak megéheztem. Ott kikértem a kaját meg minden és szépen leültem majd majszolni kezdtem a kaját.
Idő közben betért mellém Dongwoon is és beszélgettünk meg ugye együtt kajáltunk. Az órámra pillantva vettem észre, hogy nem egy óra telt el hanem legalább másfél. Gyorsan elköszöntem Woontól és taxit fogva rohantam Keyhez. Hála istennek nem volt nagy forgalom, így hamar odaértünk. megköszöntem a taxisnak, hogy elvitt, majd kifizettem az utat és már csengettem is az ajtón. Meglepetésemre nem Key nyitott ajtót, hanem valami rongyos kis ribi.
- Kibum hol van? -kérdeztem félvállról.
- Miféle Kibum? -kérdezte hülye olcsó ribis hangon.
- Key..
- Ja, jött egy lány, aki belerúgott, majd elfutott Key pedig utána futott és még nem jött vissza, már legalább 5 perce oda vannak, arra.
A hangjától majdnem hányingert kaptam. De sejtésem szerint az a lány Rin lehetett, szegény..
Rögtön el is indultam abba az irányba, amit a ribi mutatott, az utcák mellett futottam el, amikor hirtelen meghallottam sírni valakit. A fejemet persze rögtön abba az irányba kaptam és amit láttam, attól kis híján lehidaltam. Kibum éppen hasba rúgta Rint, én pedig rohantam oda üvöltve, de elkéstem, mert Kibum fejbe rúgta teljes erőből szegény lányt.
- RIINNN!!!- ordítottam feléjük, mire Kibum hátra nézett.
- Hyung.. -fehéredett el, mint aki szellemet látott.
- Te meg mi a jó fészkes francokat csinálsz? Talán csokoládét? Te barom!! -üvöltöttem, majd teljes erőmből az egyik oszlopnak löktem, mire ő összegörnyedt, én pedig odaszaladtam Rinhez.
- Rin! Rin! Jól vagy kicsi lány? -kérdeztem rázogatva őt, de nem felelt.
Kibum pedig csak ott ült a fal mellett. Térdeit felhúzta és fejét rátéve átkarolta a lábait.
Felkaptam Rint a kezembe és elindultam a kórház irányába.
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? Most jött ki a kórházból, elszökött miattad, hogy lásson.. erre mehet is vissza. -egy könnycseppet éreztem legördülni az arcomon.
Kibum csak felnézett, de szemeiből nem lehetett kiolvasni semmit, mint aki nem is ebben a dimenzióban van. De nem foglalkozhattam vele, szaladtam Rinnel. Amikor beértem vele a kórházba, rögtön egy orvos gondjaira bíztam és elmentem kitölteni a papírokat. Hiába utáltam Keyt, nem tudtam elmondani, hogy ő tette, hanem inkább azt mondta, hogy így találtam rá nem messze a kórháztól. Felhívtam a többieket, hogy mi történt és, hogy Kibumot sürgősen józan észhez kell téríteni. Jonghyun is és Minho is nagyon kiakadtak és hallottam, ahogy rohannak. Minnie persze jött rögtön a kórházba, hiszen Rinnek baja esett.

*Jonghyun POV*
Ahogy meghallottam mit tett Key szörnyű düh keringett az ereimben. Nem voltam szerelmes Rinbe, de tudom, hogy ő mit érzett Key iránt és egyébként is, ő egy lány. Rohantam Kibumhoz, szerencsére nem laktun túl messze egymástól, így viszonylag hamar átértem hozzá. Berúgtam az ajtót és azt vettem észre, hogy összekucorodva ül a kanapén és egy szőke hölgyemény csitítja, hogy nem lesz baj.
- Te utolsó szemétláda!- üvöltöttem és odarohantam mellé, majd lerángattam a földre és ráültem a lábaira. Ő nem csinált semmit, még csak nem is ellenkezett. - Szerencséd van, hogy nekem van magamhoz való eszem, de meg fogod te még ezt bánni.
- Jonghyun.. -ennyit tudott csak mondani, mert kapott egy jobb horgost az arcába.

*Onew*
Mint ahogyan sejtettem Minho ért oda hamarabb, de Jonghyun is elég hamar beért. Mind a hárman kérdőn néztek rám, mire én elmondtam mindent amit tudok.
- Figyeljetek. Rinnek agyrázkódása lett, amit emlékezet kiesést okozott, ami azt jelenti, hogy idővel visszanyerheti az emlékeit, de azért ezen részét próbáljuk meg eltitkolni tőle. Számíthatok rátok? -kérdeztem könnyimmel küszködve. A srácok bólintottak, majd bementünk együtt Rinhez.

*Rin POV*
~ Ahh.. nem emlékszem semmire, fáj a fejem is.~ próbáltam megnyomogatni a a fejem, de valahogyan a kezem nem működött rendesen, mintha túl nehéz lett volna. Aztán kinyitottam a szemem és megláttam egy idegen férfit a jobbomon.
- Héé.. -suttogtam, mire kinyitotta a szemeit és mosoly húzódott az ajkaira.
- Rin. -mosolygott és olyan jó érzés volt látni, ahogyan rám mosolygott.
- Ki.. ki vagy te? -kérdeztem elpirulva, valakit elfelejtettem volna?
- Rin, én vagyok az.. Onew. -mondta továbbra is kedves mosollyal. -Sajnálom, hogy nem emlékszel rám.
- Mi.. úgy értem.. Mi együtt vagyunk/voltunk?- kérdeztem
- Nem. -rázta meg a fejét.
- Értem. -húztam az arcom felé a takarót, hogy ne lássa, hogy elpirultam. -Elárulod, hogy miért kerültem kórházba?
- Ha azt szeretnéd. -bólintottam, mire ő neki kezdett. -Hát az úgy volt, hogy egyik reggel..
- Na jó, ne Ádámtól és Évától kezdd. -szakítottam félbe, mire csúnyán nézett rám.
- Szóval történt veled valami, ami miatt eszméletedet vesztetted és kórházba kerültél.
- Mi? Ez azt jelenti, hogy amnéziám van? És mégis meddig voltam eszméletlen? -kérdeztem könnyeimmel küszködve.
- Ami azt illeti, két hétig. -mondta elszomorodva.
- Akkor tudom miért nem emlékszem rád. -húztam el a számat.
- Bocsánat, kimegyek telefonálni jó? El kell mondanom a barátainknak. -mosolygott meghatódva.
Bólintottam. Úgy örültem neki, hogy valaki kedvel és aggódik értem.Kiment és én pedig lehunytam a szemem, majd amikor kinyitottam 4en vettek körbe. Onew és gondolom a barátaink. Mindenki megölelt és elmondták a neveiket. Olyan megértőek voltak velem, hogy elsírtam magam. Megvigasztaltak, majd adtak nekem ajándékot. Alig vártam, hogy újra emlékezhessek rájuk, annyira közelinek éreztem magamhoz őket. Aztán hirtelen berontott egy fekete hajú srác, mire ketten neki ugrottak, köztük Onew és kitolták az ajtón.

10. fejezet

*RinPOV*

Miután Minho elrohant a fiúk bejöttek hozzám és kérdően néztek rám.
- Mindegy. -mondtam nekik. -Kibumról tudtok valamit?
- Én komolyan csak annyit tudok, hogy Európában van, semmi mást. -mondta Onew a szemembe nézve, őszintén.
- Értem. -mondtam, majd sóhajtottam egyet. - Kimennétek egy kicsit?
- Minek?- kérdeztek vissza egyszerre.
- Hogy felöltözzek. Tudjátok, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. -mondtam nemes egyszerűséggel.
- Jól van, úgyis dolgunk van. -mondta Jonghyun.
Ahogy kiléptek az ajtón én egyből öltözni kezdtem, majd felöltözve lesétáltam a portára, de a nő azt mondta, hogy még nem hagyhatom el az épületet. El sem kell mondanom, hogy az idegbaj kerülgetett.
- De nekem ki kell mennem a reptérre az egyik barátom elé. -kérleltem a nőt.
- Kisasszony, az engem nem érdekel, amíg a doktor úr azt nem mondja, addig maga nem mehet sehova.
Szomorúan visszafordultam és elindultam a folyosón. Amikor megláttam a kinti parkosított részét a kórháznak.
- Azt hiszem megvan a kivezető út. -suttogtam és kivártam a megfelelő pillanatot.

A pillanatot, amikor nem volt senki a folyosón és végre feltűnés nélkül kimehettem. Szépen, csendben kisurrantam a kórházból, ahogyan illik, annak, aki a szívét követi a hülye feje helyett. Szóval hát megszöktem a kórházból, de nem szaladtam sehová, a nővér ugyanis csak 4 körül megy be a szobámba, addig nem vesznek észre. Előkaptam a telefonom és tárcsázni kezdtem a taxi állomást, hogy küldjenek nekem egy taxit. Amíg vártam, addig ott ültem az egyik padon, aztán a taxi megérkeztével elindultunk a reptérre.
~Kibum, nemsokára láthatlak!~ erre a gondolatra egy hatalmas mosoly húzódott ki a számra, amire még a taxis is felfigyelt, de csak megmosolygott és az utat fürkészte.
Nem sokkal később, már a reptéren voltam, kifizettem a taxi sofőrt és leültem a váróban. Mivel dél körül járt az idő, így úgy gondoltam, hogy 6ig várom Kibumot. Elmentem a közeli kávégéphez és vettem egy kávét, majd vissza ültem. 4 óra után már csörgött a telefonom, Onew volt az, de nem vettem fel a telefont, sőt úgy az ötödik csörgés után ki is kapcsoltam és úgy vártam tovább Kibumot.
Este 6 órakor úgy döntöttem, hogy nem várom tovább, ha meg akart volna érkezni, már megtette volna. Ahogy elhagytam a repülőteret taxiba szálltam és Kibum házához mentem, hiányzott. A ház előtt megálltam és eltöprengtem. ~Mi van, ha már reggel hazaért, csak még nem látogatott meg a kórházban?~ Erre a gondolatra megvontam a vállam és bekopogtam, végül is mit veszthetek gondolattal. Előszöri kopogásra nem történt semmi, még egyszer kopogtattam, mire egy szőke dús keblű európai bombázó nyitott ajtót.
- Kibum? -kérdeztem oda sem pillantva.
- Ki vagy te? És mit keresel itt? -kérdezte gyanakvó hangnemben.
- .... -elképedtem, egy nő, akit alig takart valamilyen ruha darab.
- Jobb lenne ha elmennél mielőtt... -ennél a mondatnál egy hang félbeszakította.
Megláttam mögötte Kibumot, amit éppen megöleli hátulról és a fülcimpájába harap kéjesen, majd a lány reakciójára elneveti magát.
- Gyere cica, menjünk még vissza. -suttogta alig hallhatóan.

- Igen Keyci, menjetek. -mondtam elcsukló hangon.
A szemeim könnybe lábadtak és úgy néztem Kibumra, aki immár büszkén nézett a szemembe. Megráztam a fejem és hirtelen sípcsonton rúgtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Ám nem volt szerencsém, nem tudtam megszökni  előle, ahogyan a kórházból és mindenki elől. Talán két utcányira jártam a lakásától, mire éreztem, hogy hátulról valaki meglök, amitől  én a földön terültem el. Ahogy felnéztem megláttam Kibumot és még mindig nem tudtam hinni a szememnek, én sosem így ismertem őt. Ahelyett, hogy felsegített volna rám ült. Rémülten néztem rá, mire megpofozott.
- Rin! Az isten áldjon meg! -kiabálta az arcomba, majd csatt -kaptam a következőt-.
- Kibum.. -zokogtam.
- Most meg mit sírsz?
- Kibum, hogy tehetted ezt?
- Ugyan mégis mit? Hogy más nővel vagyok? Tudod ő nekem dolgozik és akkor?
- De én azt hittem...
- Mit hittél édesem? Hogy talán érzek valamit irántad? Az, hogy néha összejártunk és basztunk egyet az nem jelent semmit. Tán csak nem?
Nem mondtam semmit, csak felsírtam és a fejemet oldalra fordítottam, mire megint jött a pofon.
- De igen. A kis ribanc szerelmes lett. Pedig én azt hittem, hogy annak, aki fűvel-fával összeáll pénzért, annak nincs szíve. De aranyos vagy! -mondta és ismételten ütött.
- De, akkor miért kérted meg Minhot, hogy figyeljen rám és számoljon be neked rólam, ha nem érzel semmit irántam te szemét?
- Mi? Én ilyet soha nem kértem volna, még akkor sem, ha fizetnének érte.
- Tessék? Egy szívtelen majom van Kibum, semmi több. -mondtam és leköptem, mire megint megütött.
- Hagyj békén! -ordítottam alatta.
- Ugyan miért tenném? Olyan jól nézel ki verve.
- Kibum... mikor változtál te így meg?
Erre a kérdésemre nem válaszolt, csak nézett mérgesen a szemembe.
- Nem is te változtál, én ismertelek félre.. csak tudnám, hogy ezt az oldaladat, miért nem ismertem még.
- Mert nem akartam, hogy ismerd. Kis hülye. -mondta és mellém köpött a földre.