*Rin POV*
Mikor Mimi csevegni kezdett az apjával Onewval egymásra néztünk és rögtön tudtuk, hogy mi a teendők. Tudtuk, hogy az most a legjobb, ha mi lelépünk.
- Szeretnél elmenni fagyizni? -kérdezte tőlem Onew félénken a szemembe nézve.
- Ne csináld máár, úgy beszélsz hozzám, mintha még nem beszéltél volna nővel. -mosolyogtam rá.
- Hát az az igazság hogy komolyabban bármiről is csak az anyámmal beszéltem még, annyira nem szerettem a lányok társaságában lenni, mindig csak figyeltem őket.
- Szóval paráztál tőlük. -incselkedtem.
- Igazából volt már egy barátnőm, vele elég komolyan voltak a dolgok, már-már ott tartottunk, hogy megkérem a kezét, de sajnos közbe jött egy s más. -itt elrévedt egy percre a tekintete. -De ne róla beszéljünk, téged még alig ismerlek.
- Hát mit is mondhatnék? -"Gyerünk Rin, találj ki valamit gyorsan"- szóval hát én igazából gyerekekre vigyázok.
- Értem, akkor biztosan jó anyuka leszel. -mondta mosolyogva nézve engem.
- Remélem. -pirultam bele a válaszomba.
- Nem válaszoltál, meghívhatlak egy fagyira?
- Ezt még kérdezed? -karoltam belé és elindultunk fagyizni, a séta közben lopva figyelgettem őt.
- Szeretnél elmenni fagyizni? -kérdezte tőlem Onew félénken a szemembe nézve.
- Ne csináld máár, úgy beszélsz hozzám, mintha még nem beszéltél volna nővel. -mosolyogtam rá.
- Hát az az igazság hogy komolyabban bármiről is csak az anyámmal beszéltem még, annyira nem szerettem a lányok társaságában lenni, mindig csak figyeltem őket.
- Szóval paráztál tőlük. -incselkedtem.
- Igazából volt már egy barátnőm, vele elég komolyan voltak a dolgok, már-már ott tartottunk, hogy megkérem a kezét, de sajnos közbe jött egy s más. -itt elrévedt egy percre a tekintete. -De ne róla beszéljünk, téged még alig ismerlek.
- Hát mit is mondhatnék? -"Gyerünk Rin, találj ki valamit gyorsan"- szóval hát én igazából gyerekekre vigyázok.
- Értem, akkor biztosan jó anyuka leszel. -mondta mosolyogva nézve engem.
- Remélem. -pirultam bele a válaszomba.
- Nem válaszoltál, meghívhatlak egy fagyira?
- Ezt még kérdezed? -karoltam belé és elindultunk fagyizni, a séta közben lopva figyelgettem őt.
* Key POV*
Azon gondolkoztam, hgy hogyan tegyem jóvá Rin és köztem a dolgot. Azt sem tudja ki vagyok, a fiúk pedig nem engedik a közelembe, bár ha jobban meggondolom, akkor én sem engedném a közelembe a helyükben. Sajnálok mindent amit vele tettem, de ezt eltörölni nem lehet, ha ő benne nem is lesz benne, de én örökké emlékezni fogok rá. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a házhoz és távolról csodálom majd őt, hiszen valaki úgy is lesz vele.
Így is lett én biciklivel indultam útnak, pedig nem is lakott messze, de ha valaki észrevesz és utánam akar szaladni, akkor én gyorsan meglóghatok. A szívem hevesebben dobogott minden megtett méterrel, alig vártam, hogy akár távolról is de láthassam őt. Mielőtt elutaztam én már akkor szerelmes voltam belé, de aztán alakultak ugye csúnyán a dolgok. Olyan gyorsan értem oda, hogy a vádlim majdnem görcsöt kapott
mikor leszálltam a bicikliről. Odaszaladtam az ablakhoz és benéztem, a konyhában senki nem volt, így tovább mentem. A fürdőben sem volt senki, majd elértem a nappali egyik ablakát, ahol megláttam Rint a kanapén ülni egy csávóval.
- Ki az isten lehet az a srác, én megölöm. -mérgelődtem.Ezután már ahhoz az ablakhoz mentem, ahonnan jól láthattam az ismerős idegent. Onew volt az. Meglepettem figyeltem, ahogy átrakja a karját Rin válla fölött és Rin pedig odabújik hozzá.
- Akkor mégsem ölöm le, hiszen ő Onew. Az egykori Leaderünk. - gondolkoztam hangosan, mire rámszólt a szomszéd nénike.
- Hé! Maga meg mit csinál a kis hölgy házánál? Rendőrt kell hívjak? Valami betörő?
- Hát de maga ismer asszonyom, többször is voltam már itt.
- Ja tényleg, nem számít, ha nem mész be akkor ne leskelődj, mert az sérti a szemem és zsarut hívok. -mondja fenyegetően.
- Hát ez megőrült! -motyogtam magamban.
Muszáj volt elmennem, hiszen tényleg bolond a nyanya, még a végén tényleg rám hívja a rendőrséget. Így hát elindultam haza, egyszer majdnem elütöttem egy tizenéves gyereket, mert annyira elgondolkoztam, hogy mi van most Rin és Onew között.
Hazaérve egy csomót kapcsolgattuk a csatornákat, mire találtunk egy Onew szerint megfelelő filmet. Mit kell róla mondanom? Horror volt? Igen! Tudom, hogy nappal nem olyan félelmetes, de én az ijesztő hangoktól tudok nagyon megijedni, szóval odabújtam hozzá, majd mikor vége lett a filmnek tovább TVztünk.
- Onew, tudod, hogy pár nap múlva itt a Karácsony ugye?- Igen, persze, hogy tudom.
- A családoddal fogod tölteni?
- Úgy néz ki, hogy idén nem.
- Akkor egyedül?-érdeklődtem.
- Veled. -mondta mosolyogva rám nézve.
- Komolyan? Szuper! Akkor mit szeretnél kapni?
- Azt hogy én díszíthessem a lakást, te pedig a fát.
- Hát rendben van.. tudom hogy annyira nem ismerjük egymást, de én úgy érzem, hogy kell neked adnom valamit, ha már te vagy a bébiszitterem.
- Csak ha én is kapok tőled ajándékot, amit én akarok. De azt majd csak később tudod meg.- Áll az alku. -kezet ráztunk majd én felmentem az emeletre megcsinálni az ágyamat és az Onew szobájában rendet rakni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése