12. fejezet

*KeyPOV*
Nem emlékszem teljesen a két hétre, van pár nap, ami kiesett. Közben nálam volt egy csaj, aki azt vallotta, hogy terhes. Minho felhívott, hogy Rin-re emlékszem-e és, hogy mi történt vele. Berontottam Rin kórtermébe, mire Onew és Jonghyun nekem ugrottak.
- Nem volt elég? Kapni akarsz még egyet? -kérdezte indulatosan Jonghyun.
- Mi? Nem! Látni akarom Rint! -kiabáltam nekik, de csak nem engedtek el.
- Nem engedünk be. Te tetted be őt megint kórházba Key. -mondta Onew, és szemei szikrákat szórtak amikor rám nézett.
- Én? -álltam ott értetlenül.- Megint?
- Igen. Mikor szó nélkül itt hagytad ő azt hitte, hogy meghaltál és megpróbálta megölni magát, érted? -lesokkoltam és hagytam, hogy folytassa. -Plusz, elszökött a kórházból és elment hozzád és mit kapott? Hát nem azt amire számított, megverted és megrugdostad és kitudja mit tettél még.- üvöltötte.
- Én?
- Igen, te! -mondta haragosan Jonghyun.
- De én nem emlékszem semmire. De a csaj, aki nálam van biztos tud valamit. -mondtam és elrohantam, hisz megmondták, nem engednek be Rinhez.
Futottam hazáig és amikor beléptem az ajtón, akkor vettem észre, hogy éppen más sráccal van. Oda rohantam hozzájuk, mire ő hirtelen felkapta a fejét és kiguvadt szemekkel nézett rám.
- Key.. -halt el a hangja.
- Takarodj innen kifelé! -kiabáltam a srácra. -Dolgom van ezzel a kis ribanccal. -mondtam és karon ragadtam majd nekilöktem a falnak.
- Állj, már le Key! Ez fáj! -rikácsolta olyan hangon, hogy a dobhártyám majdnem szétrepedt.
- Hallgass el! Mi a franctól nem emlékszem semmire, hogy mit tettem? -kérdeztem idegesen.
- Áááh! Fáj a hasam. -kapott oda a hasához, mint akinek fájdalmai vannak.
- Nem tudsz átverni! -ordítottam.
- De Key, ez nem átverés, tényleg terhes vagyok. -sírt.
- Aha, én meg Hamupipőke vagyok. Tudom, hogy hazudsz!
- Én nem hazudok. -ült le a Wc-re és kezdett el bömbölni.
- Ugyan már! Sosem vagy rosszul, kívánós sem vagy és a hasad sem nő! Arról nem is beszélve, hogy azt elfelejtetted, hogy a szemetet én viszem ki, minden reggel. -mutattam fel egy terhességi tesztet, ami negatív volt.
- Mi? Micsoda? -kapta ki a kezemből. -Elromlott.
- Hazudsz!
- Jó, bevallom. Tényleg hazudtam, de csak mert szeretlek Key.
- Azért enyelegsz más emberekkel minden nap, ugye?
- De, ha nem mondom azt, hogy terhes vagyok és nem teszek bele az italodba egy kis drogot, akkor te rohansz ahhoz a kis cafkához.
- Tűnj innen! -nem mozdult, csak megrökönyödve nézett rám. -Azt mondtam, hogy takarodj innen. 10 perced van, hogy mindened összeszedd... Takarodj! -ordítottam és az ajtóra mutattam.
Ő elfutott sírva és elkezdte összepakolni a cuccait. Letelt a tíz perc, de ő csak ült a kanapémon és sírt, de pakolni nem nagyon pakolászott. Így kimentem és mérgemben a maradék cuccait lesöpörtem a földre és a nagy kupacot a kezembe fogtam és kidobtam az ajtón, majd megemeltem őt és kihajítottam, aztán becsaptam az ajtót. Eszméletlenül mérges voltam. A drog hatása alatt tettem azt Rinnel amit tettem, már hittem Onewéknak. Csak arra nem emlékszem, hogy mit mondhattam Rinnek. Leültem a kanapéra és a hajamat összeborzolva kezdtem el gondolkodni. Utálom magam, amiért hagytam így elfajulni a dolgokat.

*OnewPOV*
Miután Key elrohant bementünk vissza Rinhez. Aztán pedig kiderült, hogy Minnie vitt be Rinne kártyát és, hogy már az leső alkalommal is behozta, amikor bent járt. Így leültünk kártyázni, szerencsére csak részleges volt az emlékezet vesztés és nem felejtett el sok mindent, csak azt, hogy ismer minket, bár szerintem ez a legnagyobb baj.
- All in! -kiáltottam fel, mire Rin felvonta a szemöldökét.
- All in. -mondta halál nyugodtan.
Vártuk, hogy mi sül ki belőle, mert a többiek eldobták a lapjaikat. Drillem volt és biztos voltam benne, hogy én nyerem. Aztán lejött az utolsó két lap és full housem lett. Mosolyogva néztem Rin szemeibe, majd leraktam a lapjaimat, mire ő felnevetett. Olyan jóízűen, ahogyan talán még a fiúkat sem hallottam nevetni.
- Magasabb a fullom .öltötte rám a nyelvét és elvette a csokit amit felraktam a tollak mellé pot-ba. Ki is bontotta és beleharapott a tábla csokiba.
- Szerencse. -duzzogtam.
- Jaj, ne sírjál már.. nem a világ vége. -mondta nekem én pedig elmosolyodva szólásra nyitottam a szám.
- Kopp-Kopp! -szólt be a főorvos, amikor feltűnt neki, hogy rohadtul nem rá figyel egyikünk sem. -Csak azt szeretném mondani, hogy a kis hölgy hazamehet ma délután.-mosolygott, mire Rin felsikkantott.
- De jó, már úgy várom, hogy haza menjek. -mondta boldogan tapsikolva, én pedig csak mosolyogtam.
- Onew! -szólt Minho kezeivel a szemem előtt kalimpálva.
- Mi? -kérdeztem.
- Mész Rinnel és ott fogsz maradni, amíg szükséges. Tudod csak óvatosság, hogy a bántalmazója ne juthasson a közelébe.
Bólintottam, majd kiderült, hogy Minho tudja Rin méreteit és hozott neki ruhákat. Amíg Rin bent öltözött, mi kiültünk a folyosóra.
- Honnan tudod a pontos méreteit? -kérdeztem szemöldökömet felvonva.
- Nem tudom, de azt igen, hogy kicsi és vékony, tehát S-s méretű ruhákat hordhat. Plusz Hani is nő és hidd el, hogy van szeme a dolgokhoz.
- Ah, tényleg. -esett le, hogy igaza van Minhonak.
Rin kijött aztán elbúcsúztak a többiek és mindenki ment a maga útjára. A kórház parkolójában beinvitáltam Rin az újdonsült kocsimba. Króm színű volt és épp oly elegáns, amilyen elegáns tudok én lenni, ha nagyon akarom. Rin mosolyogva ült bele, én pedig bezárva az ajtaját beültem a kormány mögé és már indítottam a kocsit. Egész úton nem szóltunk egy szót sem, csak néztünk ki a szélvédőn. 10 perccel később, már a ház ajtajában álltunk és vártuk, hogy Rin megtalálja a kulcsot a táskájában. Hogy egy női táska mennyi sok cuccot tud rejteni magában, eszméletlen. Kipakolta a fél táskát, de volt abba minden, aztán felállt és megkért, hogy én pakoljam össze, amíg ő kinyitja az ajtót. Gyorsan belesöpörtem mindent, talán még egy kis piszkot is a földről. Kattant a zár és beléptünk. Egy ízléses és tágas lakás tárult elém.

11. fejezet

*Rin POV*
Alig tudam elhinni, amit Key mondott. Hangosabban kezdtem bömbölni alatta, mire hirtelen fel állt és amíg én feküdtem a földön ő hasba rúgott. Összegörnyedtem és akkor kaptam egy rúgást a fejemre is, majd elhomályosodott a látásom és az utolsó amit hallottam az volt, hogy valaki kiabálta a nevem.

*Onew POV*
Miután leléptünk Rintől külön váltak az útjaink. Persze sejtettem, hogy valószínűleg Key már hazaért. Gondoltam majd 1 óra múlva lenézek nála, hátha tényleg beön Rinhez. Szegény lány, annyira aggódott érte, szívem megszakadt, ha rá gondoltam. Fogalmam sem volt, hogy mi dolguk együtt, hiszen csak Key "foglalkozását" ismerem, Rin-ét nem. Szóval Mivel volt még egy csomó időm, így elmentem és beültem a KFCbe, hát mit is mondjak megéheztem. Ott kikértem a kaját meg minden és szépen leültem majd majszolni kezdtem a kaját.
Idő közben betért mellém Dongwoon is és beszélgettünk meg ugye együtt kajáltunk. Az órámra pillantva vettem észre, hogy nem egy óra telt el hanem legalább másfél. Gyorsan elköszöntem Woontól és taxit fogva rohantam Keyhez. Hála istennek nem volt nagy forgalom, így hamar odaértünk. megköszöntem a taxisnak, hogy elvitt, majd kifizettem az utat és már csengettem is az ajtón. Meglepetésemre nem Key nyitott ajtót, hanem valami rongyos kis ribi.
- Kibum hol van? -kérdeztem félvállról.
- Miféle Kibum? -kérdezte hülye olcsó ribis hangon.
- Key..
- Ja, jött egy lány, aki belerúgott, majd elfutott Key pedig utána futott és még nem jött vissza, már legalább 5 perce oda vannak, arra.
A hangjától majdnem hányingert kaptam. De sejtésem szerint az a lány Rin lehetett, szegény..
Rögtön el is indultam abba az irányba, amit a ribi mutatott, az utcák mellett futottam el, amikor hirtelen meghallottam sírni valakit. A fejemet persze rögtön abba az irányba kaptam és amit láttam, attól kis híján lehidaltam. Kibum éppen hasba rúgta Rint, én pedig rohantam oda üvöltve, de elkéstem, mert Kibum fejbe rúgta teljes erőből szegény lányt.
- RIINNN!!!- ordítottam feléjük, mire Kibum hátra nézett.
- Hyung.. -fehéredett el, mint aki szellemet látott.
- Te meg mi a jó fészkes francokat csinálsz? Talán csokoládét? Te barom!! -üvöltöttem, majd teljes erőmből az egyik oszlopnak löktem, mire ő összegörnyedt, én pedig odaszaladtam Rinhez.
- Rin! Rin! Jól vagy kicsi lány? -kérdeztem rázogatva őt, de nem felelt.
Kibum pedig csak ott ült a fal mellett. Térdeit felhúzta és fejét rátéve átkarolta a lábait.
Felkaptam Rint a kezembe és elindultam a kórház irányába.
- Van fogalmad róla, hogy mit tettél? Most jött ki a kórházból, elszökött miattad, hogy lásson.. erre mehet is vissza. -egy könnycseppet éreztem legördülni az arcomon.
Kibum csak felnézett, de szemeiből nem lehetett kiolvasni semmit, mint aki nem is ebben a dimenzióban van. De nem foglalkozhattam vele, szaladtam Rinnel. Amikor beértem vele a kórházba, rögtön egy orvos gondjaira bíztam és elmentem kitölteni a papírokat. Hiába utáltam Keyt, nem tudtam elmondani, hogy ő tette, hanem inkább azt mondta, hogy így találtam rá nem messze a kórháztól. Felhívtam a többieket, hogy mi történt és, hogy Kibumot sürgősen józan észhez kell téríteni. Jonghyun is és Minho is nagyon kiakadtak és hallottam, ahogy rohannak. Minnie persze jött rögtön a kórházba, hiszen Rinnek baja esett.

*Jonghyun POV*
Ahogy meghallottam mit tett Key szörnyű düh keringett az ereimben. Nem voltam szerelmes Rinbe, de tudom, hogy ő mit érzett Key iránt és egyébként is, ő egy lány. Rohantam Kibumhoz, szerencsére nem laktun túl messze egymástól, így viszonylag hamar átértem hozzá. Berúgtam az ajtót és azt vettem észre, hogy összekucorodva ül a kanapén és egy szőke hölgyemény csitítja, hogy nem lesz baj.
- Te utolsó szemétláda!- üvöltöttem és odarohantam mellé, majd lerángattam a földre és ráültem a lábaira. Ő nem csinált semmit, még csak nem is ellenkezett. - Szerencséd van, hogy nekem van magamhoz való eszem, de meg fogod te még ezt bánni.
- Jonghyun.. -ennyit tudott csak mondani, mert kapott egy jobb horgost az arcába.

*Onew*
Mint ahogyan sejtettem Minho ért oda hamarabb, de Jonghyun is elég hamar beért. Mind a hárman kérdőn néztek rám, mire én elmondtam mindent amit tudok.
- Figyeljetek. Rinnek agyrázkódása lett, amit emlékezet kiesést okozott, ami azt jelenti, hogy idővel visszanyerheti az emlékeit, de azért ezen részét próbáljuk meg eltitkolni tőle. Számíthatok rátok? -kérdeztem könnyimmel küszködve. A srácok bólintottak, majd bementünk együtt Rinhez.

*Rin POV*
~ Ahh.. nem emlékszem semmire, fáj a fejem is.~ próbáltam megnyomogatni a a fejem, de valahogyan a kezem nem működött rendesen, mintha túl nehéz lett volna. Aztán kinyitottam a szemem és megláttam egy idegen férfit a jobbomon.
- Héé.. -suttogtam, mire kinyitotta a szemeit és mosoly húzódott az ajkaira.
- Rin. -mosolygott és olyan jó érzés volt látni, ahogyan rám mosolygott.
- Ki.. ki vagy te? -kérdeztem elpirulva, valakit elfelejtettem volna?
- Rin, én vagyok az.. Onew. -mondta továbbra is kedves mosollyal. -Sajnálom, hogy nem emlékszel rám.
- Mi.. úgy értem.. Mi együtt vagyunk/voltunk?- kérdeztem
- Nem. -rázta meg a fejét.
- Értem. -húztam az arcom felé a takarót, hogy ne lássa, hogy elpirultam. -Elárulod, hogy miért kerültem kórházba?
- Ha azt szeretnéd. -bólintottam, mire ő neki kezdett. -Hát az úgy volt, hogy egyik reggel..
- Na jó, ne Ádámtól és Évától kezdd. -szakítottam félbe, mire csúnyán nézett rám.
- Szóval történt veled valami, ami miatt eszméletedet vesztetted és kórházba kerültél.
- Mi? Ez azt jelenti, hogy amnéziám van? És mégis meddig voltam eszméletlen? -kérdeztem könnyeimmel küszködve.
- Ami azt illeti, két hétig. -mondta elszomorodva.
- Akkor tudom miért nem emlékszem rád. -húztam el a számat.
- Bocsánat, kimegyek telefonálni jó? El kell mondanom a barátainknak. -mosolygott meghatódva.
Bólintottam. Úgy örültem neki, hogy valaki kedvel és aggódik értem.Kiment és én pedig lehunytam a szemem, majd amikor kinyitottam 4en vettek körbe. Onew és gondolom a barátaink. Mindenki megölelt és elmondták a neveiket. Olyan megértőek voltak velem, hogy elsírtam magam. Megvigasztaltak, majd adtak nekem ajándékot. Alig vártam, hogy újra emlékezhessek rájuk, annyira közelinek éreztem magamhoz őket. Aztán hirtelen berontott egy fekete hajú srác, mire ketten neki ugrottak, köztük Onew és kitolták az ajtón.

10. fejezet

*RinPOV*

Miután Minho elrohant a fiúk bejöttek hozzám és kérdően néztek rám.
- Mindegy. -mondtam nekik. -Kibumról tudtok valamit?
- Én komolyan csak annyit tudok, hogy Európában van, semmi mást. -mondta Onew a szemembe nézve, őszintén.
- Értem. -mondtam, majd sóhajtottam egyet. - Kimennétek egy kicsit?
- Minek?- kérdeztek vissza egyszerre.
- Hogy felöltözzek. Tudjátok, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. -mondtam nemes egyszerűséggel.
- Jól van, úgyis dolgunk van. -mondta Jonghyun.
Ahogy kiléptek az ajtón én egyből öltözni kezdtem, majd felöltözve lesétáltam a portára, de a nő azt mondta, hogy még nem hagyhatom el az épületet. El sem kell mondanom, hogy az idegbaj kerülgetett.
- De nekem ki kell mennem a reptérre az egyik barátom elé. -kérleltem a nőt.
- Kisasszony, az engem nem érdekel, amíg a doktor úr azt nem mondja, addig maga nem mehet sehova.
Szomorúan visszafordultam és elindultam a folyosón. Amikor megláttam a kinti parkosított részét a kórháznak.
- Azt hiszem megvan a kivezető út. -suttogtam és kivártam a megfelelő pillanatot.

A pillanatot, amikor nem volt senki a folyosón és végre feltűnés nélkül kimehettem. Szépen, csendben kisurrantam a kórházból, ahogyan illik, annak, aki a szívét követi a hülye feje helyett. Szóval hát megszöktem a kórházból, de nem szaladtam sehová, a nővér ugyanis csak 4 körül megy be a szobámba, addig nem vesznek észre. Előkaptam a telefonom és tárcsázni kezdtem a taxi állomást, hogy küldjenek nekem egy taxit. Amíg vártam, addig ott ültem az egyik padon, aztán a taxi megérkeztével elindultunk a reptérre.
~Kibum, nemsokára láthatlak!~ erre a gondolatra egy hatalmas mosoly húzódott ki a számra, amire még a taxis is felfigyelt, de csak megmosolygott és az utat fürkészte.
Nem sokkal később, már a reptéren voltam, kifizettem a taxi sofőrt és leültem a váróban. Mivel dél körül járt az idő, így úgy gondoltam, hogy 6ig várom Kibumot. Elmentem a közeli kávégéphez és vettem egy kávét, majd vissza ültem. 4 óra után már csörgött a telefonom, Onew volt az, de nem vettem fel a telefont, sőt úgy az ötödik csörgés után ki is kapcsoltam és úgy vártam tovább Kibumot.
Este 6 órakor úgy döntöttem, hogy nem várom tovább, ha meg akart volna érkezni, már megtette volna. Ahogy elhagytam a repülőteret taxiba szálltam és Kibum házához mentem, hiányzott. A ház előtt megálltam és eltöprengtem. ~Mi van, ha már reggel hazaért, csak még nem látogatott meg a kórházban?~ Erre a gondolatra megvontam a vállam és bekopogtam, végül is mit veszthetek gondolattal. Előszöri kopogásra nem történt semmi, még egyszer kopogtattam, mire egy szőke dús keblű európai bombázó nyitott ajtót.
- Kibum? -kérdeztem oda sem pillantva.
- Ki vagy te? És mit keresel itt? -kérdezte gyanakvó hangnemben.
- .... -elképedtem, egy nő, akit alig takart valamilyen ruha darab.
- Jobb lenne ha elmennél mielőtt... -ennél a mondatnál egy hang félbeszakította.
Megláttam mögötte Kibumot, amit éppen megöleli hátulról és a fülcimpájába harap kéjesen, majd a lány reakciójára elneveti magát.
- Gyere cica, menjünk még vissza. -suttogta alig hallhatóan.

- Igen Keyci, menjetek. -mondtam elcsukló hangon.
A szemeim könnybe lábadtak és úgy néztem Kibumra, aki immár büszkén nézett a szemembe. Megráztam a fejem és hirtelen sípcsonton rúgtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. Ám nem volt szerencsém, nem tudtam megszökni  előle, ahogyan a kórházból és mindenki elől. Talán két utcányira jártam a lakásától, mire éreztem, hogy hátulról valaki meglök, amitől  én a földön terültem el. Ahogy felnéztem megláttam Kibumot és még mindig nem tudtam hinni a szememnek, én sosem így ismertem őt. Ahelyett, hogy felsegített volna rám ült. Rémülten néztem rá, mire megpofozott.
- Rin! Az isten áldjon meg! -kiabálta az arcomba, majd csatt -kaptam a következőt-.
- Kibum.. -zokogtam.
- Most meg mit sírsz?
- Kibum, hogy tehetted ezt?
- Ugyan mégis mit? Hogy más nővel vagyok? Tudod ő nekem dolgozik és akkor?
- De én azt hittem...
- Mit hittél édesem? Hogy talán érzek valamit irántad? Az, hogy néha összejártunk és basztunk egyet az nem jelent semmit. Tán csak nem?
Nem mondtam semmit, csak felsírtam és a fejemet oldalra fordítottam, mire megint jött a pofon.
- De igen. A kis ribanc szerelmes lett. Pedig én azt hittem, hogy annak, aki fűvel-fával összeáll pénzért, annak nincs szíve. De aranyos vagy! -mondta és ismételten ütött.
- De, akkor miért kérted meg Minhot, hogy figyeljen rám és számoljon be neked rólam, ha nem érzel semmit irántam te szemét?
- Mi? Én ilyet soha nem kértem volna, még akkor sem, ha fizetnének érte.
- Tessék? Egy szívtelen majom van Kibum, semmi több. -mondtam és leköptem, mire megint megütött.
- Hagyj békén! -ordítottam alatta.
- Ugyan miért tenném? Olyan jól nézel ki verve.
- Kibum... mikor változtál te így meg?
Erre a kérdésemre nem válaszolt, csak nézett mérgesen a szemembe.
- Nem is te változtál, én ismertelek félre.. csak tudnám, hogy ezt az oldaladat, miért nem ismertem még.
- Mert nem akartam, hogy ismerd. Kis hülye. -mondta és mellém köpött a földre.

9. fejezet

*HaniPOV*

Először Rin kórtermének ajtaját léptem át, majd futva átsiettem a kórház bejáratán is. ~Mekkora ribanc ez a nő, én meg tök ártatlan lánynak gondoltam. De Minho.... Minho hogy tehette ezt velem... velünk?!~ kérdeztem magamtól a futás közben. Nem jutottam túl messzire, ugyanis kimerültem. ~Ma még nem is ettem semmit...~ gondoltam magamban.
Egy kis padon pihegtem éppen, amikor megláttam Minho alakját és ezért elvettem a mellettem ülő bácsika újságpapírját és gyorsan a fejemhez emeltem, hogy ne lásson. Pár perig ez működött is, de amikor kikandikáltam az újság mögül Minho már előttem állt. ~Hát lebuktam..~húztam el a számat.
- Hani! -lihegett mellettem. -Beszélnünk kell.
- Nincs miről beszélnünk. hűtlen voltál. -feleltem durcásan.
- De Hani! Kérlek.
- Nem Minho, én már nem akarok erről beszélni. -mondtam és felálltam. -Csak egy jó tanács. Búcsúzz el ma a lányodtól. -mondtam és elindultam.

Minho nem  hagyott fel a kérleléssel, végig ott jött mellettem és rágta a fülemet -persze csak képletesen-, hogy hallgassam meg, mert beszélnünk kell.
- És mégis miről akarsz ennyire beszélni? -fordultam oda hozzá, már mérgesen.
- Kettőnkről. Kérlek. -nézett mélyen a szemembe.
Na ha a két kérlelő szemének nem adná be valaki a derekát, akkor annak gratulálok, nálam lehet jelentkezni.
- Jó, legyen. De akkor siessünk a megbeszéléssel, a dada sem hiszem, hogy még bírná Mimivel.
- Nem sok idő, ígérem.
- Na mondd. -vetettem oda neki és a kezemmel megsürgettem.
- Üljünk le a padra. -mutatott nem messze tőlünk egy padra és megfogta a csuklóm, hogy odavezessen.
Lassan leültem és csak vártam, hogy végre elkezdje.
- Figyelj, Hani.. én tényleg nagyon sajnálom. -mondta megbánva.
- Öhm.
- Szóval úgy volt az egész, hogy Kibum...
- Ne fogj mindent Kibumra. -vágtam bele a szavába.
- Héé, hadd folytassam. -kérlelt a nagy békaszemeivel, mire bólintottam. -Szóval Kibum mesélt nekem Rin-ről, hogy milyen király, meg mennyire keresett. Azt mondta, ki kellene próbáljam és, hogy ígéri nem bánom meg. A kérdezésem nélkül vitt el hozzá, ellenkezni sem volt időm, mert már mikor szólásra nyitottam volna a számat Rin ajtót nyitott, Kibum pedig elment. Sajnálom és az igazság az, hogy nagyon megbántam az egészet. Nem kellett volna, hogy hagyjam, hogy Key rávegyen csak azok alapján amiket hallottam tőle. Sajnálom. -mondta megbánóan és a földet nézte.

- De ha annyira szeretsz minket, akkor miért mentél el mégis? -kérdeztem.

- Nem tudom, hogy miért mentem el. Azt hiszem csak Kibum nagyon jó rábeszélő és annyi jó dolgot mondott. De komolyan nem történt semmi közöttünk Rinnel. Sőt, igazából nem csaltalak meg, mert nem feküdtünk le. -mondta és reménykedve nézett rám.
- Mi? Pedig már majdnem megbocsátottam. -tettem az agyam, igazából ilyen közelről, ekkora szemekkel és ilyen megbánt arccal sosem tudnék rá haragudni.
- Ááá a fenébe. Többé sosem hallgatok Keyre. Tönkre ment miatta az egész családom. A feleségemet és a lányomat is elvesztettem.
- Még nem vesztettél el minket. De Keyt többé soha nem akarom látni. -mondtam mérgesen.
- De én komolyan nem csináltam Rinnel semmit, hidd már el, és Kibum ötlete volt, hogy.. mi? -akadt el a  szava és kiguvadtak a szemei.
- Igen, úgy döntöttem kibékülök veled a babáink miatt. -mondtam mosolyogva. -Illetve a jövőbeni babáink miatt.- helyesbítettem.
- Köszönöm. -ölelt meg és megpuszilta az arcom.
- De ha csak rajtam múlna és nem Mimin is, akkor soha többet nem akartalak volna látni. -néztem rá keményen.
- Rendben van, értettelek. De akkor szaladjunk a kicsinkért. -mondta és meg akarta fogni a kezem, de én nem hagytam hanem a mellkasom előtt összefontam, az igazság az, hogy éhes lettem. végig mosolyogva jött mellettem, azt hiszem tényleg örült neki így is.

Nem túl sokkal később hazaértünk Minhoval és az ajtón belépve Mimi rögtön letámadta.
- Appa, végje itton vad! -kiáltott fel és megölelte.
- Én is örülök neked kicsim.
- Nem vagy éhes? -kérdeztem.
- De. -jött a válasz Minhotól.
- Nem tőled kérdeztem. -néztem rá, majd fogtam a kicsit és kézen fogva a konyhába vezettem. -Na gyere eszünk valami finomat.
Leültettem a székre a Mimit, majd megcsináltam a kedvencét és elé tettem.
- Nyami! -kiáltott fel és elkezdtem csócsálni az ételt.
Én vissza mentem a tűzhelyhez és elkezdtem készíteni a palacsinta hozzávalóit. Igen, azt kívántam meg éppen. Hirtelen két kar karolta át a hasamat.
- Muszáj ezt csinálnod? -kérdezte Minho szomorkásan.
- Éhes vagyok. -mondtam magától értetődően.
- Nem azt, hanem, hogy ilyen rideg vagy velem.
- Nem vagyok rideg, de ne várd, hogy ezek után rögtön a két erős és izmos karodba ugrok egy szavadra.
- Jól van, értettem asszonykám. Majd kitalálok valamit, de ilyet én is kérek. -mondta és elengedett.
Később ettünk, majd játszottunk hárman Mimivel és én vittem el este fürödni. Bevittem a fürdőbe és megengedtem neki a meleg vizet. Megmostam a szép barna haját és becsavartam a kedvenc kendőjébe, majd miután megfürdött ráadtam a köntösét és bevittem a szobájába, majd betakargatva meséltem neki egy mesét és amikor elaludt lementem a konyhába. Ahogy benéztem megláttam a kedvencemet az asztalon, ami két személyre volt megterítve. Semmi különleges nem volt benne, de az, hogy Minho csinálta adott hozzá 100 pontot, így mindent vitt.
- Édesem. -nyögtem ki végre a kezdeti kábultságom legyőzése után, mire egy széles vigyor terült el az arcán.
- Kedvesem. -mondta és közelebb jött, majd a fejem az arcára irányította.
- Valamit el kell mondanom.
- Hallgatlak, csak ne azt mondd, hogy visszaadtad amit ellened követtem el, mert abba beleha... -a mutató ujjamat a szájára helyeztem.
- Shh.. azt sosem fogod hallani a számból. Az igazság az, hogy...
- Mimi más gyereke igaz? Azért nem szeret focizni.. tudtam. -húzta el a száját.
- Fejezd be azt, hogy a szavaimba vágsz. -szóltam rá. -Mimi a te gyereked és csak azért nem szeret focizni, mert lány. De talán majd a fiad. -mondtam és megsimogattam a pocakom.
- Már van kis pocaklakónk? - kérdezett vissza teljesen lesokkolva.

-Van, már egy jó ideje. -mondtam neki és félve néztem a szemébe.
- De hát miért nem mondtad el?
- Mert azt vártam, hogy kitaláld.
- Ó.
- De mindent így összevetve is szeretlek még. -mondtam mosolyogva, majd megpusziltam az ajkait.

Mosolyogva ült le az asztalhoz és tett nekem az ételből, majd neki láttunk az evésnek. Nagyon sokat beszélgettünk közben és kismilliószor bocsánatot kért még.
- Holnap vennünk kell egy óriás plüss mackót valahol. Tudod megzsaroltam, hogy ne mondja el neked. -mondtam Minho szemeit fürkészve.
- Semmi baj, én imádlak titeket és végre lesz egy kis fiú is a családban. Ki lesz egyenlítve a két nem közötti egyensúly. -mondta hálásan, majd áthajolt az asztalon és megcsókolt.
Az evés teljesen befejeztével felállt az asztaltól és felsegített engem is, majd hátulról átölelt és az ajkait a nyakamhoz nyomta és a pocakomat simogatta közben.
- Örülök, hogy nem mondtál le rólam. -mondta, majd hirtelen ölbe vett és felvitt a szobába. -Azt hiszem itt az ideje a kismamáknak lepihenni. Nehéz napod volt, nem akarom, hogy bajotok legyen a kicsivel. -mondta és a szobába érve letett az ágyra, majd átöltöztetett és ő is levetkőzött alsóra és bebújt mellém az ágyra.
- Szeretlek. -mondtam már fél álomban.
- Hidd el, hogy én jobban szeretlek. -mondta és megpuszilta a homlokom.

8. fejezet

 

*RinPOV*
Éjjel megcsörrent a telefonom és anélkül vettem fel ijedtemben, hogy megnéztem volna, hogy ki keres. Minho volt az. Nem tudtam hinni a szememnek.
- Mit akarhat ez tőlem? És Kibum miért nincs velem? -kérdeztem suttogva magamon körbenézve.
Nem vettem fel a telefont, házas ember, nem tehetem ezt a feleségével, főleg nem a kislánnyal. Szóval lenémítottam és ledobtam a földre, hogy még csak rá sem gondoljak. Nem hiányozhat a szép barna szeme, sem a szája, sem a haja meg semmije, főleg nem méretes deréktáji dolgai. Megráztam a fejem és aztán lehunyva a szemem ismét elaludtam.
Sajnos éjjel Kibummal álmodtam, azt, hogy mi együtt vagyunk és minden jól megy közöttünk. Már nem voltam prostituált és azt hiszem gyermeket is vártam. Fájdalmas volt abból a szép álomból felkelni. Szerencsétlenségemre, vagyis inkább szerencsémre fel kellett kelnem, nem álmodhattam volna tovább, hiszen ilyen gyermeki képzelgések nem maradhatnak az ember szívében tovább. Szóval egyik kliens jött a másik után és teltek- múltak a napok, Kibum pedig nem is keresett. Már egy hónapja nem láttam és nem is adott magáról semmi életjelet, amikor Minho elkezdett zaklatni. Jobban mondva mindig kérdezte, hogy mi van velem meg mindig beszélgetni akart. Néha már olyan volt, mintha Key szerepét próbálta volna betölteni, de nem, az övét nem lehet.
Szörnyű álmom volt az egy hónap után. Azt álmodtam, hogy sétálok az egyik erdő szélénél, mert csak úgy tudtam a hazavezető utat. Szóval sétáltam hosszú órákig, miközben bámultam az erőben élő állatokat és a tájat az erdővel szemben. Amikor éppen az eget kémleltem hirtelen megbotlottam. Először nem is figyelve rá kicsit távolabb léptem, de éreztem hogy puha van a lábam alatt. Rögtön lekaptam a tekintetem és megláttam egy hullát. Arccal a föld felé feküdt, először felvisítottam, de aztán a kíváncsiság vezérelt és tovább elemeztem. Ahogy végig néztem a ruháin, elég piszkosak voltak, néhol szakadtak, tehát ellenkezett. Aztán megfordítottam és megláttam az arcát. Kibum volt az.
Sírva és üvöltve ébredtem fel az álmomból. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy én ezt megálmodtam és ez így van. A szememet törülgetve keltem ki az ágyból és húztam fel a rolómat. ~Aha, már dél van.~ gondoltam és elindultam a fürdőszobába. Szörnyen éreztem magam és csak az járt a fejemben, hogy igaz amit álmodtam és akkor pedig nekem is Kibum után kell mennem. A fürdőben elkezdtem engedni magamnak egy kád meleg vizet, majd leszaladtam a konyhába egy késért, amíg megtelt a kád. Elzártam a csapot és levetkőztem minden ruhámat. Aztán fogtam magam és beleültem a kádba, megvártam amíg teljesen ellazulok és az előzőleg magam mellé helyezett kést a kezembe vettem.
Arra gondoltam, hogy felvágom az ereimet és a meleg víz pedig folyékonyabbá teszi a vért, na meg aztán ha már majdnem minden erőm elszállt belőlem, akkor megfulladok, ha ez az egész nem sikerülne. Szóval szép lassan ráhelyeztem a kést a kezemre és vagy 6 hirtelen vágást ejtettem az alkaromon. Kissé fájt, mégis jónak éreztem ezt, hiszen nincs többé, akit szerethetnék. Aztán a másik kezembe fogtam a kést és a másik kezemet is megvagdostam. Kis idő múlva tényleg elhomályosodott minden, minden úgy volt, ahogy én azt gondoltam, a vízben jobban folyt a vérem is minden sokkal könnyebb volt, hiszen el is lazított. De hirtelen kopogást hallottam, annyi erőm már nem volt, hogy bezárjam magamra az ajtót. A kopogás csak erősödött, majd egy nagy dörömböléssel befejeződött. Csodálkoztam is, hogy mi volt az a dörömbölés, aztán hirtelen valaki elkezdte kiabálni a nevem:
- Rin! Rin! Merre vagy? -kérdezte az a valaki, már a hallásom sem volt ugyanaz, ezért nem tudtam megmondani, hogy ki keresett.
Hitelen csend lett, majd benyitott a fürdőszobába. Minho volt az, mint kiderült. ~Hát persze, Kibum meghalt, ő pedig mindig ilyen tájt jön át.~ gondoltam, de megszólalni sem tudtam, ám most nem a meglepettségtől. Pár perc leforgása alatt, már ott volt a mentő, de azután hogy betettek az autóba nem emlékszem semmire.
A kórházban ébredtem fel, Az egész SHINee ott volt, csak Key nem. ~Ő meghalt, te gyagya.~ mondtam magamnak.
- Rin! -szólt Jonghyun. ~Ajaj, észrevette, hogy fent vagyok.~
- Rin? -néztek felém a többiek. -Ezt miért csináltad? -kérdezte Minho.
Nem válaszoltam, csak elfordítottam a fejem és a falat bámultam, hogy ne sírjak.
- Rin, áruld el. -mondta Hani hirtelen, akit eddig nem is láttam.
- Kibum. -suttogtam. -Ő meghalt. -folytattam, mire mindenki tátott szájjal nézett rám.
- Rin, Kibumnak semmi baja, ő valahol Európában van most. -mondta Onew.
- Csak meg akarsz nyugtatni. -mondtam sértetten. -Ő meghalt.
- És honnan tudod? -kérdezte Taemin szemtelenül.
- Taemin, ne vond kérdőre. -szólt rá Minho.
- Megálmodtam. Mit gondoltok miért nem keresett? Miért hagyott ott, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá? -kérdeztem már szipogva.
- Rin. -tette a vállamra Minho a kezét. - Key elment Európába a szüleihez. Megnyugodhatsz, nincs semmi baja, már úton van idefelé.
- Miért?
- Mit miért?
- Miért jön?
- Mert ő kért meg, hogy keresselek fel, vigyázzak rád és beszélgessek veled, hogy később elmondhassam neki a telefonban, hogy mi újság veled. -magyarázta nemes egyszerűséggel Minho.
- De, akkor miért nem engem hívott? -kérdeztem meglepve.
- Mert félt, hogy megharagszol rá, ha megtudod, hogy elment Európába és nem is szólt neked, sőt mi több, csak úgy ott hagyott.
- De...
- Shhh.. pihenj, sok vért veszítettél. -mondta Hani és megsimogatta a homlokom.
- Neked nőtt a hasad? -kérdeztem félszemmel felnézve rá.
- Igen híztam egy keveset. -felelte zavartan nevetve.
- Ez gömbölyödés. -mondta Jonghyun. -Minho az hiszem apa leszel.. megint. -újságolta a hírt.
Hani kimagyarázta magát, miközben oldalba bökte Jonghyunt, aki vette a lapot, hogy ez titok egyelőre. Majd ki küldtem mindenkit, kivéve Minhot.
- Azért kösz, hogy megmentettél, végül is már tudom az igazat. -mondtam szomorúan elmosolyodva.
- Nincs mit, Kibum lassan ide fog érni. -nézett az órájára.
-Egyébként meg, ne merd mégy egyszer megcsalni Hanit, mert én vágom le a tökeidet. -mondtam mérgesen, mire zavart köhögést hallottunk.
Hani állt az ajtóban.
- Hani.. -mondtuk Minhoval egyszerre. -Ez nem úgy történt, ahogy hiszed.- mondtam végül én. -Gyere ide kérlek. -hívtam oda magamhoz.
- Mikor és hányszor? -kérdezte hirtelen, de kibuggyant a szeméből a könny.
- Ne ijedj meg, soha nem feküdtünk le, egyszer lepippantottam, ha mondhatom így. Nem olyan régen, mielőtt találkoztunk a parkban. Egyébként pedig ne haragudj rá, én azt hittem hogy ő mást akar, de nem, ő nem akart téged úgy igazán megcsalni. -mondtam és megfogtam a kezét. -Komolyan. Ő egy jó férj és jó apa.
- Legalábbis eddig az volt. -mondta és elrántotta a kezem alól a kezét, majd szemeit törölgetve elment.
Minho csak sokkosan állt és nézett utána.
- Mire vársz? Menj már. -mondtam mérgesen, a többiek pedig beviharzottak hozzám.

7. rész [18+]

*HaniPOV*
A fürdőkádban ültünk, csak élveztük egymás jelenlétét és a kellemesen meleg vizet. Minho előre hajoltatott és elkezdte gyengéden mosni a hátamat. Annyira jól esett ez a kényeztetés, hogy a szememet becsuktam, csak élveztem az érintéseit. Amikor végzett felé fordultam és tettem egy kevés tusfürdőt a puha szivacsra, majd elkezdtem mosni a mellkasát, miközben a szemeinket egymáséba fúrtuk.
Aztán a kis flörtünkből csók csata keletkezett. Minho magára húzott és előrébb csúszott, hogy körbefonjam a derekát a lábaimmal. Amint ez megtörtént felállt és várt, aztán mihelyst nem csorgott rólunk a víz kilépett a kádból és kivitt a szobába, majd lefektetett az ágyra.
Elmosolyodva fölém hajolt és megcsókolt. Olyan szenvedélyes és mégis lágy volt a csókja. Amint a nyakamra tért rá eluralkodott rajta a vágy és vadul kezdte el csókolni azt.Felhúztam magamhoz és megcsókoltam.
- Ugye tudod, hogy egy fal választ egy a lányunktól? -kérdeztem mosolyogva.
- Alszik.. shh. -mondta és megcsókolt.
Keze végigsiklott az oldalamon cirógatva azt, majd vissza fel a mellemig és rámarkolt az egyikre. Kicsit erős volt ez a mozdulat, hiszen a terhességem eddigi ideje alatt érzékenyebbé váltak, ezért felnyögtem. Szájával rátapadt a másik mellemre és kényeztetni kezdett én pedig csak sóhajtoztam alatta.
Hirtelen ötlettől vezérelve felhúztam magamhoz és megcsókoltam, majd magam alá fordítottam és felültem a csípőjén. Érzékien végigsimítottam a mellkasán, mire merevedését a fenekemnek dörgölte.
Beharaptam az alsó ajkam és mosolyogni kezdtem, aztán eltávolodtam a csípőjétől, hogy belém vezethesse méretes falloszát. A méretétől felnyögtem, hiszen rég volt már közöttünk szexuális kapcsolat. Megvárta míg megszokom, majd magára húzott - kezeimmel a párnát szorítottam - majd mozogni kezdett bennem. Először finoman és érzékien mozgott, aztán egyre csak erősödtek lökései miközben a melleimet kényeztette. Már a csúcs közelében jártam, amikor abbahagyta.
Felültem és csúnyán néztem rá, mire előkapta angyali mosolyát és kiskutyaszemekkel [vagy mondjam inkább, hogy kisbéka?!?] nézett rám. Nem tudtam miért néz rám úgy ahogy, ezért visszahajoltam rá, mire fogott és maga alá fordított, majd őrült tempóban kezdett el mozogni ismételten egészen addig míg mind a ketten el nem élveztünk.
Én erősen markoltam a hátába és az izmos vállaiba, amiket felváltva harapdáltam és puszilgattam -amikor éppen nem csókcsatát vívtunk-. ~ Ez a férfi egy álom az ágyban! ~ gondoltam, majd amikor mellém feküdt és betakart minket odafordultam hozzá és közelebb kúsztam. A fejemet a mellkasára fektettem és a jobb lábamat átraktam az ő jobb lábán és álomba is szenderültem.


*RinPOV*
Kibum nekinyomott az ajtónak és keményen csókolt. Belemosolyogtam a csókba és belemarkoltam a fenekébe.
- Sssh cica. szégyelld magad. -dorgált meg mosolyogva.
- Na mi az, már nem  ribanc? -kérdeztem az ajkaimba harapva és félve nézve fel rá.
- Mondtam már, hogy sajnálom. -fordította el a fejét és sütötte le a szemeit.
- Én pedig azt, hogy tudom. -felém fordítottam a fejét és szenvedélyesen megcsókoltam.
Egyik csókot követte a másik az én gyomromban pedig repkedtek a pillangók. Megmarkolta a fenekem én pedig automatikusan átfűztem lábaimmal a csípőjét. Elindult velem a konyhába, de ajkaink egy pillanatig sem váltak el. Épségben botorkáltunk el odáig, nem is csoda, hiszen úgy ismeri a házam, mint a saját tenyerét.

Letett a konyhapultra és elindult a hűtő felé, én pedig elszontyolodva csak vártam hogy visszajöjjön. Lógattam a lábaim és elkezdtem dúdolni az egyik SHINee számot, a Dream Girl-t. Nagyon szerettem és mindig eszembe juttatta az összes emlékemet Key-el. Mosolyogva jött vissza hozzám Key tejszínhabbal és eperrel a kezében. Tudom hogy ócska romantikás dolog ez, de én mindig tartottam itthon. Maradjunk annyiban, hogy vannak fura klienseim. Szóval megfogta a kezem és bevezetett a nappaliba, ahol engem leültetett a földre, ő pedig elment a távirányítóért, majd bekapcsolta a kedvenc filmemet a Szerelmünk Lapjait. Imádtam azt a filmet nagyon és Kibum ezt pontosan jól tudta. aztán leült hozzám.
- Mi ez a jó indulat? -kérdeztem mosolyogva, mire vállat vont és vett egy epret a kezébe, majd elkezdte enni. -Azt nem így kell! -mondtam neki, mire értetlenül rám nézett.
Megforgattam a szemeim és a fejem rázva fogtam egy epret, nyomtam rá tejszínhabot, majd a szájához emeltem és megvártam míg leharapja, aztán ami még a kezemben volt gyorsan bekaptam. Egyszerre mosolyodtunk el.
- Állítsd meg! -kiáltottam fel hirtelen.
- De miért?
- Azért mert teljesen vizesek vagyunk. Ez is csak most esik le nekem. -álltam felfelé.
- Ezen könnyen segíthetünk. -mosolygott rám és visszahúzott maga mellé.
Felállt és levette a pólóját, majd mosolyogva kicsatolta az övét és levette a nadrágját is, aztán csak félrelökte a lábával a padlón. Először értetlenkedve néztem rá, mire megcsókolt. Úgy falta ajkaimat, mintha nem lenne holnap, s kezével a ruhám szegélyét kereste. Levette rólam a mélyen dekoltált pólómat és felállított, majd kicipzározta a miniszoknyámat és hagyta leesni a földre.
- Ugye már nem is vagyunk vizesek. -mondta önelégült mosollyal.
Előtte sosem szégyelltem magam, most mégis elpirultam mosolyogtam rá, mire ismételten elkapta ajkaival az enyémeket. Lehúzott magával a földre és hátradöntött, miközben kezeim a hajamban voltak. Pár másodperc után egyik keze eltűnt a hajamból, de sehol sem éreztem magamon, aztán hirtelen hideg lett a mellkasomon. Kinyitottam a szemem és rájöttem hogy rám fújja a tejszínhabot, amit aztán elkezdett lenyalogatni rólam. Amikor megfeszült a hátam gyorsan kikapcsolta a melltartómat és ismét jött a tejszínhab. Most már a mellbimbómra is és egészen az alsómig fújt tejszínhabbal. El kellett mosolyodjak rajta, amikor megnyalta a száját és rátapadt melleimre. Amikor már megszabadított a tejszínhabtól levette rólam az alsómat is.
- Héé. -szóltam rá, majd elnevettem magam.
Egy pillanat műve volt az egész, amikor megcsókolt és ugyanabban a pillanatban csusszant belém. Az érzéstől felnyögtem. ~Mostanában egyre többet járunk össze, remélem így is marad.~ gondoltam és belemosolyogtam a csókba. Eltávolodott tőlem és mosolyogva adott egy puszit a homlokomra, miközben mozogni kezdett bennem. Pár lökés után megfordított így hátulról helyezte belém hímvesszőjét. Hatalmasat ordítottam, és a fájdalom átjárta a testemet. Hirtelen megállt és megszólalt:
- Azt hittem ez nem fáj. -mondta bűnbánóan.
- Mikor is csináltuk legutóbb így? Akkor még nem voltál ilyen méretes. -mondtam mosolyogva.
- Ha fáj abbahagyjuk. -mondta és óvatosan kezdett mozogni újra.
Bólintottam és fogaimat összeszorítva vártam, hogy jobb legyen. Később már kifejezetten élveztem, hogy kissé fáj, ettől csak jobb lett az orgazmusom. Szóval miután mindketten elmentünk felvett a kezébe és felvitt a szobába, majd befektetett az ágyamba és betakart. Nem jött mellém lefeküdni, így szomorúan feküdtem az ágyban egészen éjfélig, amikor is megcsörrent a telefonom...

6. rész

*HaniPOV*

Angol reggeli, én megkóstolnám :3

Reggel már éppen a zuhanyfülkéből jöttem ki, amikor nagy nevetésekre lettem figyelmes. Lassan megtörölköztem, felöltöztem, csak szépen lezseren, hiszen otthon vagyok. Kinyitottam a szoba ajtaját és kiléptem rajta, majd lementem a lépcsőn és megláttam Minhot.
- Szervusz. -mondta és adott egy csókot a homlokomra. ~Istenem, de szeretem ezt!~ gondoltam és mosolyogtam. -Valakinek jó kedve van. -hallottam.
- Hát, egy ilyen család mellett, nem is lehetek szomorú. -mondtam és elindultam a konyhába. Ahol a kislányunk már ott ült a székében és evett. -Wáóó... -esett le az állam, amint megláttam a reggelit.
- Tudod, amikor Key-el Londonban voltunk annak idején, akkor nagyon megtetszett az angol reggeli és gondoltam megmutatom nektek is. -mondta mosolyogva és kihúzta nekem a széket.
Helyet foglaltam az asztalnál és mind ehettünk végre. Kicsit furcsa volt nekem az étel, de nagyon finom és ahogy láttam a kis Mimi-nek is tetszett. Amint befejeztük a pompás reggelit Minho máris ott termett két csésze meleg teával. Amint megkóstoltam elmosolyodtam.
- Isteni ez a mai nap. -jelentettem ki, majd adtam egy puszit Minho szájára.
- Megérdemled. -mondta.
Közösen megteáztunk, majd Minho megkérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha kimennénk a közeli tóhoz. Mondanom sem kell, hogy a kis csaj már ugrott is az ötletre, ezzel eldöntve mindent. Mosolyogva felemeltem és elindultam vele a szobába, ám a lépcső előtt megszédültem és meginogtam, hiába ez a terhesség már nem lesz olyan probléma mentes mint az első. Minho odajött elvette Mimit tőlem és megnézte a homlokomat a tenyerével.
- Lázas pedig nem vagy. -mondta. -Menj csak nyugodtan, én meg felöltöztetem őt.
Bólintottam és már be is mentem az ajtón. Előkapartam egy kellemes nyári ruhát, egy kis topogóval és igyekeztem felvenni. A tükör előtt megálltam melltartóban és bugyiban, a hasamat kezdtem nézegetni. Még nem látszott annyira, olyan volt, mintha éppen jól laktam volna. Felvettem a ruhámat és megnéztem úgy is, majd megsimogattam, éppen akkor lépett be Minho és Mimi. Mimin egy gyönyörű szép kis rózsás rózsaszín ruhácska volt, megtudtam volna zabálni, olyan aranyos volt benne. A kis haja szépen a vállára esett és a mosolya fülig ért. Minhon egy fehér ing volt egy sötétebb nadrággal, gondolhatjátok, mennyire jól nézett ki. Habár tudja mindenki, hogy milyen jó ízlése van. Szóval ott tartottam, hogy elindultunk együtt a tóhoz. Beültünk az autóba és fél óra múlva már ott is voltunk. Kiszálltunk és Mimi meg Minho már rögtön a tó mellett állt meg és a kövekkel kacsázott. Hiába, Minhonak tényleg hiányzik egy kisfiú is az életünkből. De még nem tudom, hogy hogy mondjam el neki, ezt az áldást, amit itt hordok a szívem alatt.

*RinPOV*
Nagyon fáradtan keltem reggel, de az ébresztőm nem engedte, hogy aludjak, plusz a pihenésem is letelt. Ahogy felébredtem mentem lemosni az előző napi lesírt sminket, majd lezuhanyoztam. Zuhanyzás közben megejtettem egy fogmosást, majd kifestettem a körmeimet tűz piros körömlakkal és elmentem megfésülködni és a hajamat lófarokba fogtam. Átvedlettem a köntösből egy szexi szerelésbe, majd sminkeltem. Hirtelen a csengőhangom ütötte meg a fülemet, kiszaladtam a fürdőből és felvettem a telefont.
- Rin, te most velem jössz egy helyre, 10 perc múlva lent várlak. -mondta Woo a telefonba és letette. Ő volt az egyik leggazdagabb kliensem, így muszáj volt engedelmeskednem neki, hiszen bőségesen megjutalmazott mindig. Szóval felvettem a fekete magassarkúm és hozzá ezüst nyakláncot és bokaláncot. Amikor kiléptem az ajtón észrevettem, hogy Woo már várt engem, mosolyogva odasétáltam hozzá és még a kocsiban megcsókolt.
- Hova megyünk? -kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátod. -ennyit mondott csak és már úton is voltunk.
Úgy negyed órát utazhattunk mire végre odaértünk, egy kis házhoz vidd az erdő szélén. Nagyon lakályos volt, annyira elegáns.
Két óra múlva szabadultam el tőle egy köteg pénzzel a pénztárcámban. Hazavitt és megint megcsókolt. Amikor kiszálltam a kocsiból megláttam Keyt, aki az ajtóm előtt ült és a földet nézte. Lassan odakopogtam hozzá és leültem mellé.
- Mondja uram mi a gondja? -kérdeztem, hátha jobb kedvre derítem.
- Oh Rin. Sajnálom a tegnapit, nem kellett volna azt mondanom. -kért bocsánatot.
- Semmi gond. Hiszen így van. -mosolyogtam.
- Te még tudsz mosolyogni rám? -kérdezte. -Imádlak te nő. -ölelt meg.
- Menjünk be. -ajánlottam fel.
- Ne! Inkább menjünk el fagyizni.
- Nem is tudom.. -húztam az agyát.
- Naa, én fizetek.
- Na jó. -egyeztem bele.
Fogta magát felállt és felhúzott engem is a földről. Lassan indultunk el a fagyizóba és Kibum egy pillanatra sem engedte el a kezemet. Bementünk a fagylaltozóba és a kedvencemet kaptam kézbe. Aztán elmentünk az egyik lócához és leltünk. Nagyon sokat nevettünk a bohóckodásaink miatt. Megkérdezte, hogy megkóstolom e a fagyiját, mert valami újat próbált ki, odahajoltam hozzá és belenyaltam, mire fogta és az orromba nyomta mindet. Nagyon szúrósan néztem rá miatta, mire elkezdett ömleni az eső.
- A boszorkány. Már esőt is tudsz csinálni, amikor haragszol? -kérdezte mosolyogva, mire kitörtünk mind a ketten a nevetésben és szaladtunk hazafelé. A házba lihegve vágódtunk be és becsaptam magam mögött az ajtót, majd iszonyatos hangerővel kezdtünk nevetni egymáson. Aztán a nevetésből más lett, valami reményteljesebb. Megcsókolt és aztán egyre csak elvadultak a dolgok, mire észbe kaptunk már elállt az eső és megjelent az égbolton egy szivárvány.

*HaniPOV*
Kerestem egy árnyékosabb helyet, amit végül egy óriási fa alatt találtam meg. Leültem oda és csak figyeltem kettejüket, annyira édesek voltak. Aztán Minho rám nézett és kacsintott, majd mindketten odajöttek hozzám.
- Szeretlek umma. -mondta nekem szerelmünk gyümölcse.
- Én is szeretlek. -öleltem meg mosolyogva.
- Hoztunk valamit enni? -kérdezte a kis bélpoklos, aki nagyon hasonlított az apukájára.
- Azt hiszem van a kocsiban egy kis keksz és üdítő. Máris hozom. Mondtam és fel akartam állni, de Minho  nem hagyta.
- Hagyd csak majd én megyek. -mosolygott rám biztatóan.
Úgy is lett, ő elindult, mi pedig társasjátékozni kezdtünk, majd 2 kör után elkezdtem rajta gondolkozni, hogy hová is tűnhetett Minho. Éppen hogy elgondolkoztam már ott is termett egy sütivel -ami inkább torta, de állítása szerint süti- a kezében. 

- Saengil chukha hamnida! -mondta Minho és Mimi pedig elkezdte énekelni a happy birthday to you-t.
- Ó köszönöm. -mondtam megilletődve. -Már majdnem elfelejtettem, hogy egy vénlány vagyok.- mondtam mire nevetni kezdett Minho.
- Vénlány, hát hogyne. -mondta és közelebb jött, majd megcsókolt. -Gyerünk vénlány, vágd felfelé a sütit.
Úgy tettem, majd jól laktunk mindannyian a tortával és Miminek különösen ízlett. Estig játszottunk hárman a fűben és Minho bevitt csónakkal a tó közepére. Annyira meseszerű volt minden, de aztán napnyugtakor hazaindultunk. Otthon megfürdettem Mimit, majd bevittem a szobába és meséltem neki, hogy elaludjon. Amikor készen lettem Minho már az ajtóban várt.
- Gyere, ejtsünk meg mi is egy kellemes pihenést. -mondta és behúzott a fürdőszobába.
Belépve megéreztem a narancs illatú illatgyertyák illatát és megláttam az elkészített kádat. Fehér rózsaszirmok voltak a vízben és a kádhoz egy kis gyertyaút vezetett. Minho becsukta az ajtót, majd megcsókolt, a csókunknak csak a levegőhiány vetett véget. Aztán levetkőztetett, majd megvárta, amíg én is levetkőztettem, aztán felemelt a karjaiba és beleültetett a vízbe, aztán pedig mögém ült.

5. rész

*RinPOV*
Azt hiszem szerelmes lettem Kibumba. Nem tudtam kiverni a fejemből egy percre sem az eltelt éjszakát. A nap sugarai belopóztak a roló résein, én pedig a fejemet a párna alá dugtam, hogy ne közelíthessenek az arcomhoz a fénysugarak. Azonban pár perc múlva csörgött a telefonomon az ébresztő. Nagyvonalúan lesöpörtem az ágyról a földre, így az szét esett, én pedig elértem a célomat: aludhattam tovább. Gőzöm sincs mennyit aludtam, de végül felkeltem, mert kipattantak a szemeim a gyomrom korgására. Lassan elcsúsztam az ágy végéhez és felvettem a mamuszom, majd lekullogtam a konyhába, hogy összeüssek valami ehetőt. Jobban szerettem, amikor Key csinál nekem reggelit, de az ritka pillanatok egyike szokott lenni. Ahogy megcsináltam a müzlimet leültem az étkező pulthoz és bekapcsoltam a TV-t. Valami hülye mese ment rajta, nem ismertem, de reggeli közben elment egynek. Aztán ahogy befejeztem gyorsan elmostam magam után és szaladtam fogat mosni.Fogmosás közben eldöntöttem, hogy elmegyek vásárolni, tegnap úgyis keményen dolgoztam.

A boltban járkálva szebbnél szebb ruhákat találtam. Egy nagyon aranyos pink színű koktélruhát is, a régi énem biztos szerette volna, sőt talán még most is szereti, de én valami szexit, valami nőeset kerestem. Megkértem az eladót, hogy segítsen nekem ruhát keresni, elvégre férfi, meg tudja mondani, hogy mi jön be neki, meg mi nem. Hosszas kutakodás és próbálgatás után egy kék színű ruha mellett döntöttünk. Ahogy megvettem már mentem is cipőt venni hozzá, mivel különc vagyok azt hiszem rögtön egy vörös cipőbe estem bele. A ruhával is jól mutatott, bár a meleg színt a hideggel nem tanácsos összeválogatni, legalábbis Key szerint, de engem érdekelt már, nekem úgy tetszett, ezért meg is vettem. Útközben hazafelé kismillió ember megnézett, én pedig csak mosolyogtam rájuk. Tudtam, hogy iszonyat jól nézek ki, nem kell félreérteni, nem voltam egoista, de elvégre egy jó hírű prosti ad magára nem?!
Hazatérve levágódtam a kanapéra és nevetni kezdtem, bár nem tudom mitől volt olyan jó kedvem. A nevetést egy csengőhang szakította meg, Kibum hívott.
- Na mizu édes? -szólt bele a telefonba. ~Édes?!?~
- Szia Kibum, semmi, voltam vásárolni ma. Veled? -kérdeztem vissza udvariasan.
- Nem szakítottam meg semmit, ugye?
- Dehogy is, ma nem dolgozom. -avattam be.
- Remek! -kiáltott fel. -Akkor gyere el velünk a parkba később.
- Oh, rendben van, csak megcsinálom a hajam.
- Az új rucidba gyere és a hajad is legen gyönyörű. -hallottam ahogy nevet.
- Jó jó apuci. mindent úgy teszek, ahogy mondod. -fújtam egyet a levegőbe.
- Mennyi idő, míg elkészülsz?
- Sietek, de legalább egy óra. -mondtam neki.
- Akkor kettőre érted megyek. -mondta és már le is csapta a telefont.
Ránéztem az órára és már fél egy volt. Elkerekedtek a szemeim és gyorsan felszaladtam a szobába a hajsütőmért és azzal együtt a fürdőbe. Amilyen gyorsan csak tudtam besütöttem a hajam, így rövidebb lett, de nagyon jól állt szerintem. Mire készen lettem fél kettőt ütött az óra. Gyorsan beletúrtam és szétráztam a loknikat, azt hiszem soha nem néztem még ki olyan jól azelőtt és ez a mosolyomon is látszott. Gyorsan kihúztam a szemem feketével és kifestettem az ajkaimat pirosra, amikor a tükörbe pillantottam rájöttem, hogy egy masni még kell a hajamba, így gyorsan tettem bele azt is. Pontban kettőre lettem mindennel készen és miközben felvettem vissza a magassarkút megláttam a barátsággyűrűt, amit Keytől kaptam 1 éve. Azt mondta, hogy örökké barátok maradunk bármit is történjék. Amikor kinyitottam az ajtót, pont akkor állt be Kibum a kocsival.
- Szia drága, lélegzetelállító vagy, mint ahogy azt tőled megszokhattuk. -bókolt nekem, majd elindultunk.

*HaniPOV*
Reggel a kislányunk sírására keltem fel. Odaszaladtam hozzá és kivettem a babaágyból. A kezemben kicsit megnyugodott, de én azért a biztonság kedvéért énekeltem neki csendesen. Mire észbe kaptunk már Minho ott állt mögöttünk és hátulról ölelt minket, miközben énekelt velünk.
-Good morning ladies. -köszöntött elbűvölő mosolyával és kócos hajával.
- Neked is. -mondtam és adtam a szájára egy puszit.
- Ma park?- kérdezte a kicsi lány.
- Hááát.... appa van valami dolgod ma? - kérdeztem.
- Nincs, azt hiszem. Felhívom Kibumot, hogy menjünk együtt és érezzük jól magunkat.
- Rendben. -bólintottam. -Akkor úgy látszik ez is a te napod csajszi. -pusziltam homlokon.
- Saranghae umma -énekelte és megölelt.
Ahogy felöltöztettem bekapcsoltam a zenét és táncolni kezdtünk a szobában, jött a Gangnam Style, mire apuci is feljött és hárman táncoltuk. Ahogy vége lett kimerülve ültünk le mind a hárman a földre. Minho közölte, hogy Key elfog jönni és egy barátnőjét is hozza. ~Végre, neki is van valakije.~ gondoltam és mosolyogtam. Megreggeliztünk és sok sok játszás és takarítás után el is jött az a fél kettő. Felöltöztettem a kicsit és mi is felöltöztünk Minhoval, mivel ő hamarabb elkészült, ezért kivitte a kicsi biciklijét a járdára, azt amit közösen vettünk neki 2 éves születésnapjára. Kis tricikli volt még, de ő nagyon szerette. Rövidesen el is értünk a parkba, hiszen pár percre van tőlünk. Leültünk az egyik padra egy fa árnyéka alá és vártunk Keyt és azt a valakit. Rövidesen megláttuk Key királykék autóját és benne egy aranyosnak tűnő lánykát. Vártuk, hogy leparkoljanak és odajöjjenek. Ahogy kiszállt a lány, nekem egyből az jutott eszembe, hogy ronda ízlése van és hogy Key miért nem szólt rá. Aztán láttam, hogy valamin veszekedtek.
- Hányszor mondtam már neked, hogy a kék és a piros nem okés együtt? -kérte számon a csajt.
- Neked lehet, nekem viszont tökéletes választás, nézd milyen jól áll rajtam ez a két szín együtt. -mondta a lány és egy csodás mosoly kíséretében és megfordult Key előtt.
- Jó nem vitatkozom. -adta meg magát a Díva.- Sziasztok. -köszönt nekünk Key.
- Heló -köszönt a lány.
- Rin, ők itt Minho és családja. Név szerint: a szépséges hölgy az úr jobbján a felesége, Hani. -mondta és adott nekem egy szál napraforgót. -A kicsi lány az édes kislányuk SeungMi, de csak Mimi és Minhot meg már ismered. -mutatott be minket.
- Sziasztok. Park Rin vagyok. -mondta mosolyogva és kezet nyújtott nekünk.
Minho szemei kiugrottak a helyéről, biztos megváltozott Rin mióta utoljára találkoztak.
- Ti együtt vagytok? -kérdeztem meg, mire egymásra néztek.
- Nem. -vágták rá egyszerre.- Az én munkámban ilyesmi nem megengedett, kivéve, ha az ember jól kezeli és elfogadja a tényeket. -fejezte be Rin, majd odafordult Mimi-hez és játszani kezdtek.
Egész estig ott voltunk a parkba, majd sötétedéskor hazaindultunk mindnyájan. Ahogy egyre jobban feloldódott Rin kezdtem megkedvelni, plusz az én kicsikémmel is nagyon jól bánt. Hazaérve Minhon volt a sor, hogy megfürdesse a kicsit, így én összefogtam a hajam és bebújtam pizsiben az ágyba és elővettem a kedvenc könyvemet olvasni. Fogalmam sincs mikor aludhattam el, csak arra emlékszem hogy Minho vizes hajjal mosolyog rám és kiveszi a kezemből a könyvet, majd mellém fekszik és együtt alszunk el.

*RinPOV*
Key-el kicsit összevesztünk a kinézetemet illetően, de beadta a derekát és feladta a veszekedést. Amikor megláttam, hogy Minho az akivel találkozunk és, hogy a családja is vele van meghűlt a vér az ereimben. Egy pillanatra lefagyott a mosoly az arcomról, amikor bemutatta Kibum nekem őket és megláttam azt a tüneményt, aki a napraforgóval játszott az anyja kezében. ~Mit tettem én múltkor?~ gondoltam, de el kellett rejtenem az érzéseimet az arcomról, ezért visszaerőltettem egy mosolyt. Elkezdtem játszani a kicsivel és egészen estig ott voltunk, ha nem néztem Minhora, akkor nem jutott eszembe az egész, így kicsit felengedtem. Aztán ők elmentek játszani a fűbe a kicsivel, mi meg ott maradtunk Hanival. folyamatosan Key-t bámultam és ez feltűnt neki.
- Szereted őt? -kérdezte hirtelen, amire kicsit megijedtem.
- Talán, azt hiszem. De mondtam már... -félbeszakított.
- Igen hallottam, hogy a te munkádban nem megengedett. Mit dolgozol?
- Azt sajnos nem mondhatom meg, nem szupertitkos, de nem szeretnélek ezzel terhelni. -mondtam neki, bólintott.
Mérges lettem Key-re amiért odavitt, hogy velük találkozzam és bűntudatom legyen meg az egész, hogy ennyi mindent kelljen eláruljak magamról. Hazafelé menet a kocsiban nem szóltam hozzá egy szót sem. Aztán amikor kiszálltam a kocsiból, hallottam ahogy utánam jön. Kinyitottam az ajtót és az orra előtt bevágtam, mire ő pedig kivágta és belépett rajta.
- Rin! Áruld el mi a fene bajod van! -mordult rám.
- Hogy képzelted azt, hogy elviszel, hogy találkozzam a családjával? Eddig is szégyelltem magam amiért családapa, de hogy még ilyen kicsi a gyermeke és minden. -borultam ki.
- De te magad mondtad, hogy semmi olyan nem történt köztetek.
- Igen, mert nem is. De akkor is Kibum, családos, ráadásul Hani tudni szeretné, hogy ki vagyok és miféle. Nem mehetek úgy oda mindenkihez, hogy hé én egy büdös ribanc vagyok!! -kiabáltam le Kibumot.
- Mondtam már, hogy szexi vagy göndör hajjal? -kérdezte teljesen eltérve a tárgytól.
- Ez hogy jön ide? -kiabáltam tovább.
- És őrülten szexi vagy, amikor mérges vagy. -mondta és erőszakkal megcsókolt. -Különben is, az én ribancom vagy! -mondta és kilépett az ajtón.
Lerogytam az ajtó mellé és sírni kezdtem. A reggelem gyönyörűen kezdődött és így ér véget. A szerelmem kijelenti, hogy én csak egy ribanc vagyok. Minden erőmet összeszedtem és felvonszoltam magam a szobámba, ahogy voltam voltam ledőltem az ágyba és el is aludtam.

4. rész

*Hani POV*
Reggel mikor felkeltem egyedül találtam magam az ágyban. Ahogy körülnéztem a kicsit sem láttam sehol, így lementem a konyhába. Megláttam, hogy ott a finom reggeli az ebédlőasztalon és hogy Minho kezében van a lányunk és elindulnak felém.
- Pont most akartunk felébreszteni. -mondta Minho mosolyogva és megcsókolt, én csak mosolyogtam.
- Meglepetés! -kiáltotta a kislányunk nevetve. Odamentem és megpusziltam a homlokát.
- Akkor együnk. -mondtam és leültünk enni.
Hosszasan nyammogtunk a reggelin, a kicsi lány már összemaszatolta magát. Ahogy befejeztem az étkezést felálltam, elpakoltam a lányom és az én tányéromat a mosogatóba és felemeltem a lányomat az etetőszékből.
- Gyere, menjünk mosakodjunk meg. -mondtam neki szelíden.
- Nem! -kiáltott rám mogorván és tüntetőleg elfordította a fejét.
- De gyere,gyorsan megmosakodunk és utána játszunk. -mondtam mosolyogva hátha meggyőzöm.
- Nem! Nem! Nem! -ellenkezett továbbra is.
- Ahhj.. mi lesz velem ha nagyobb leszel? -kérdeztem idegesen, mire odajött Minho hozzánk.
- Majd megneveljük. -magyarázta. -Gyere kislány, megmossuk a pofikádat, aztán ha jól viselkedsz apa elvisz téged meg anyát a cirkuszba és délután piknikezhetünk. -mondta szelíden, mire lányunk szinte beleugrott az ölébe. ~Ez a férfi mindenhez ért, engem is valahogyan így csábított el.~ gondoltam, majd nevettem.
Úgy is lett, ahogyan befejezte Minho a kicsi rendbehozását öltözni kezdtünk. Én  elvittem a kicsit felöltözni, hogy Mnho nyugodtan öltözzön. Adtam rá egy nagyon aranyos világoskék mintás kis fehér ruhácskát, míg Minho a világoskék nadrágját egy szürke mintás fehér pólóval én pedig felvettem a kedvenc nyár ruhámat. Nem sokkal később, már fél után jártunk a cirkusz felé. Amikor odaértünk Minho vett 3 jegyet és leültünk a negyedik sorban, hogy se túl távol ne legyünk se túl közel. Még 20 perc volt a kezdésig, ezért Mnho a kicsivel elment körül nézni, amikor visszajöttek megláttam náluk vattacukrot és játékokat.
- El fogod kényeztetni. -mondtam szemrehányás képen, mire Minho megcsókolt. -Értettem, mire akarsz kilyukadni. -mondtam mosolyogva. -Hozol nekem is vatta cukrot? -kérdeztem, annyira megkívántam. Bólintott és el is ment vattacukorért, épp a kezdés előtt ért vissza.
- Tessék, te nagy gyerek. -mondta és miközben odaadta mosolygott.
Hirtelen leoltódtak a lámpák és csak a porondra irányulók égtek, a kicsi lány pedig izgatott lett. Aztán előlépett egy bohóc és vicces trükköket mutatott be. Egy kicsi kocsin jött be, majd elesett és hasonló mutatványokkal szórakoztatott. A második fellépő egy levegőakrobata volt. A pici tátott szájjal bámulta és teljesen le volt nyűgözve. A harmadik egy állat idomár volt, voltak a porondon idomított cicát, kutyák és még oroszlán meg kígyó is. El sem tudom hinni, hogy mennyi aranyos trükkre meg lehet tanítani az állatokat. Még sok ilyen érdekes mutatványos volt, de nekem legjobban a tűzzel játszadozó emberkék tetszettek és persze a bűvész. Valószínűleg tényleg örökre gyermek maradok, annyira le tudnak nyűgözni. Éppen a park irányába sétáltunk, amikor a kislány hirtelen megszólalt.
- Én is olyan levegőben táncoló ügyes felnőtt akarok lenni, ha nagy leszek. -mondta vidáman. Minhoval egymásra néztünk és mosolyogva közöltük vele, hogy nem állunk az útjába, persze tudtuk, hogy ez az álom hamar elillan.
A parkba érve leterítettem a kis piknikes piros kockás kendőt a földre és ráültettem a kicsit. Minho levette róla a kis cipőcskéjét és amíg én az uzsonnát csináltam ők aranyosan szaladgáltak a fűben. Amikor befejeztem odahívtam őket. A pici lány beült apuci ölébe én pedig velük szemben ülve etettem mindkettőjüket.
- Olyan aranyosak vagytok! -bukott ki a számon hirtelen.
- Ti vagytok aranyosak, nálatok aranyosabb lányokat illetve nőket, ha akarnék sem találnék. Örülök neki, hogy vagytok nekem. -mondta Minho mosolyogva, mire a kicsi megölelte. Egész délután ott voltunk a parkban, Minho mint kiderült vitte a focilabdáját is és a kicsivel ott rugdosták. ~Azért egy kis fiússág belefér, de nemsokára úgyis jön a kis trónörökös.~ mosolyogtam magamban és megsimogattam a hasamat. Én voltam a bíró és természetesen mindig a kicsi nyert, nem is én lettem volna. Nagyon sokat nevettünk, aztán, amikor elkezdett beesteledni elindultunk haza. Szerencsére csak negyed órára laktunk onnan, de a kicsi fáradt volt és Minho ölbe vette, ahol később el is aludt, amíg hazaértünk. Mondtam Minhonak, hogy vigye fel és óvatosan öltöztesse át, amíg én elpakolom a holmikat, aztán megyek én is, bólintott.
Tettem- vettem, pakolgattam, de le kellett ülnöm az egyik székre, mert megszédültem. Minho pont akkor jött le a lépcsőn és látva ezt hozzám sietett és megfogta a kezemet.
- Minden rendben szerelmem? -kérdezte aggódva.
- Persze csak egy kicsit megszédültem. -mondtam a szemébe mosolyogva, nem hazudtam ugye bár.
- Gyere veszünk egy meleg fürdőt és utána lefekszünk mi is aludni. -mondta és ellenkezést nem tűrve felvett karjaiba és becipelt a fürdőbe.
Amint megfürödtünk köntösbe burkolózva rögtön elindultunk a szoba felé felvenni néminemű ruhát. Nem értem a felsőbb polcokat, ahol a pólóim álltak, mióta megszületett a kicsi, így nyújtóztam, de semmi. Minho suttyomban mögém lopózott és levette nekem az egyik pólót. Megfordultam és a mellkasához nyomtam a fejem, mire megölelt, majd az ágy felé vonszolt. Ahogy ágyat értünk betakart és átkarolt.
- Szeretlek édesem, jó éjszakát.- suttogta a fülembe.

*RinPOV*
Reggel hamarabb keltem Keytől és ellenőriztem, hogy ott van e még, vagy csak álmodtam, hogy ő újra hozzám ért. Mosolyogtam a látványtól. Ott feküdt mellettem meztelenül még mindig és csak a takaró takarta. Ahogy közelebbről megnéztem észrevettem, hogy kifolyt a nyála és úgy alszik, mint egy kisgyerek. Óvatosan megtámaszkodtam, hogy mindenhol fedett legyek takaróval és bámulni kezdtem őt. Nem telt el sok idő, ő máris résnyire nyitotta a szemeit és rám mosolygott.
- Azt hittem álmodtam. -mondtam neki mosolyogva.
- Jó reggelt neked is. -hagyta figyelmen kívül a kijelentésemet.
- Csináljunk reggelit, aztán mennem kell dolgozni, ahogyan neked is kellene. -mondta elgondolkozva.
- D én nem akarok.Úgyse tudja senki azt a hatást elérni, amit te tegnap. -hisztiztem, majd észbe kapva gyorsan befogtam a számat.
- Tessék? Nem hallottam. -kiáltotta a fürdőből, miközben fogat mosott.
- Semmi semmi, csak hogy te csinálod a reggelit. -töröltem meg a homlokom. ~Hála az égnek!~ gondoltam.
- Jaj te nő. Rendben van. -egyezett bele nagy örömömre. Tényleg nem volt hozzá kedvem.
Amikor kijött a fürdőből, akkor vettem felfelé a nadrágomat és ő rácsapott a fenekemre, majd hozzám simulva adott egy puszit a vállamra.
- Lent megvárlak. -suttogta a fülembe. Meleg leheletétől kirázott a hideg. Annyira kellemes volt.
Reggeli után Kibum elment én pedig megkaptam az első hívásomat a klienstől. Gyorsan elmentem lezuhanyoztam és leborotváltam mindenemet, nehogy ebben leleddzék a baj. Nem sokkal később meg is érkezett, aztán a következő, majd a következő. Hát nem tudtam olyan dolgokat nyújtani nekem, mint Kibum, de végül is ez a munkám, ő pedig az eltitkolt szerelmem.

3.rész [18+] *Perverz dög vagyok*

*Rin POV*

Kifizetett Minho és már ment is. Én elindultam fogat mosni és már javában a fogmosás felénél tartottam, amikor kopogtak. Gondoltam Minho az, hogy itt hagyott valamit, de meglepődve vettem észre, hogy Key az.
- Fogmosás? Fogmosás? -kérdezte tőlem mosolyogva, bólintottam.
- Kheülj bejjephf -mondtam neki fogkefével a számban, majd eltűntem a fürdőben.
Amikor kijöttem Kibum ott várt a nappaliban rám, majd megindultunk fel a szobámba.
- Mesélj kislány, mi volt a nagyfiúval? -érdeklődött a lépcsőn felfelé.
- Kibuuum -néztem rá mérgesen. -Ilyeneket nem fecsegek ki, meg amúgy is, ő a te haverod, kérdezd meg te.
- Nem zavart, hogy nős és gyereke van? -kérdezett, mire elpirultam ~Nem volt alkalma zavarni~
- Kibum.. mi nem.. csináltunk semmi olyat. -mondtam, mire hatalmasra húzódott a vigyora.
- Akkor nem bánod? -kérdezte hirtelen.
- Mit? -néztem rá értetlenül.
Megcsókolt. Szemeim totálisan elkerekedtek. Már nagyon rég nem nyúlt hozzám egy újjal sem, de akkor történt valami. Megnyugodtam és karjaimat a nyaka köré fontam és úgy csókolóztunk. Levette rólam a felsőt, majd a melltartót is, aztán felállt és az ajtóhoz ment. Kulcsra zárta, amin én csak mosolyogtam. Visszasietett hozzám és levette a nadrágomról az övet, majd a sajátjáról is. A fülemhez hajolt.
- Mit szólnál hozzá, ha én ma kikészítenélek? -kérdezte perverz mosollyal.
Megláthatta ahogyan felcsillant a szemem és mindkét kezemet lekötözte az öveinkkel az ágyhoz. Megcsókolt majd a nyakamon haladt egyre lejjebb, aztán elérte melleimet és elkezdett játszani velük. Egyik mellemet a szájával kényeztette, másikat pedig a kezével.
- Hiányoztak már a kis játékszereim. -mondta kaján vigyorral.
Mikor kellőképpen meredeztek bimbóim akkor elindult a hasamon egyre lejjebb. Megpihent egy kicsit amikor ajkaival a nadrágomhoz ért. Felemelkedett és végig mért.
- Lefogytál. -jelentette ki, bár szerintem csak magának.
Kigombolta a nadrágomat és lehúzta rólam. Meglátta rajtam a térdzoknimat, amire felcsillant a szeme.
- Ni csak mit látok. Ezt rajtad hagyjuk. Nagyon szexi -mondta, mire hatalmasra húzódott a mosolyom.
- Diáklányos mi? -kérdeztem tőle.
- Pontosan. -mondta.
Hozzám hajolt és megcsókolt. Kezei a melleimre tévedtek, majd egyre csak lejjebb. Elérte az alsómat és a szöveten keresztül kezdte izgatni nőiességemet. Minden apró érintésébe beleremegtem, olyan régen éreztem már magamon az érintését. Kezeivel lejjebb küzdötte a benedvesedett alsómat és eszméletlen szexin húzta le rólam. Hozzám hajolt és ismételten megcsókolt, miközben a csiklómat kezdte izgatni a kezével. Annyira szívesen megöleltem volna, beletúrtam volna a hajába, vagy csak megérintettem volna egy pillanatra is, de hát lekötözött. Ezért csak mozgattam a kezeimet, hogy hátha kitudok szabadulni. Nem sikerült, bár lehet nem is bántam annyira. Lejjebb mászott és szájával rátapadt legérzékenyebb pontomra. 2x eljuttatott a csúcsra a nyelvével, majd harmadjára bevetette hozzá az ujjait is.
- Kibum.. hhh... öltözz lefelé. -mondtam önkívületben.
Úgy látszik a szemem szikrákat szórt, hiszen Kibum rögtön felpattant és egy önelégült vigyorral lekapta a pólóját, majd a nadrágját is, aztán a bokszerjét. Kő kemény volt a farka és csak úgy ágaskodott már. Letette a kezét az oldalam mellé és férfiasságával bökdösni kezdte a már igen nedves nyílásomat.
- Kibuum.. ne kínozz. -könyörögtem vergődve az ágyon.
Bevallom tetszett, hogy kivagyok neki szolgáltatva, de hogy kínoz az sok tud lenni. A könyörgésemet meghallva elvigyorodott és belém dugta férfiasságát. Aztán ment minden magától. Eljuttatott még 2x a csúcsra, aztán ő is felért. Már remegtem alatta, szinte abba sem tudtam hagyni. Lihegve dőlt rám, majd mindketten elaludtunk.