13.fejezet

*MinhoPOV*

Amint kiléptünk Rin kórterméből Onew rögtön nekem esett, hogy honnan tudom Rin méreteit. Persze az én Hanimnak valami eszméletlen szeme volt az ilyenekhez, nemhiába ő is nő. Azután, hogy Rint kiengedték rögtön rohantam hazafelé Hanihoz és Mimihez.

- Sziasztoook! -kiáltottam el magam. -Mizu hölgyeim? -kérdeztem mosolyogva és egy-egy puszit nyomtam az arcukra.
- Appa! -ugrott az ölembe Mimi. -Úúúúd hiánoztááj! Szejetjek! -ölelt meg.
- Kicsim! Mi jót főzöl? -kérdeztem és elindultam a konyhába.
- Hm, majd megtudod, Mimi már evett, mi lenne, ha megfürdetnéd és betennéd az ágyba?
- Legyen. -néztem rá sunyin, majd mögé álltam és elkezdtem a pocakját simogatni. -Alig várom, hogy a kis trónörökös is kibújjon végre. -megpusziltam az arcát és elmentem Mimiért.
    

- Mimi drágám, fürcsi tájm! -kiáltottam el magam nevetve és a fürdőbe menve megengedtem a vizet. Tudtam én, hogy a kis hercegnőmnek kell az eper illatú habfürdőből bele egy csomó, így raktam is bele. Vittem be neki még pár játékot is, barbiekat inkább.
- Mimi! hol vagy már?! -kiabáltam amikor a fürdőből kilépve nem láttam.
Egyszer csak valaki elkezdett felém szaladni tök pucéran és röhögcsélve. Felkaptam a kicsikémet és bezártam a fürdőszoba ajtaját.
- Appa, nem fürdesz velem? -kérdezte aranyosan.
- Nem Mimi, a fiúk és a lányok nem fürdenek együtt (mert abból csak baj lesz..) -magyaráztam majd hátrahajtotta a kis fejét és hagyta, hogy megmossam selymes és hosszú haját, melyet az anyjától örökölt. Egy pillanatra elméláztam és akkor ocsúdtam fel, amikor a csajszikám szakállat csinált nekem habból.
- Appa te vagy a télapó. Kérem az ajándékom! -mondta nagyon komolyan, karba tett kezekkel.

- Szóval ajándék mi? -kérdeztem vigyorogva, mire ő bólintott. -Tessék. -nevettem és összekentem mindenét habbal. -A kis hableány!! -nevettünk immár együtt.
- Appa, te vagy az én királyom és mindig is te maradsz. -ölelt meg mikor kiszállt a fürdőkádból és felöltözött.
- Te pedig mindig az én aranyos kis hercegnőm leszel.
- De ha én vagyok a hercegnőd, akkor a mami micsoda? -kérdezte kétségbe esve.
- A mami a te anyukád és a hercegnőnek a királynő az anyukája, nem?
- De-de. -mondta és megpuszilt.
Ezután felmentünk a szobájába és egy kedves történetet meséltem el neki 5 fiúról, akik látástól mikulásig dolgoztak, összetartottak és a legjobb barátok lettek. Ám az idő múlásával el kellett válniuk egy kicsit, mert a barátoknak más munkája akadt, volt aki szerelmes lett és volt aki csak a munkára koncentrált. Aztán úgy hozta az élet, hogy megint összekerüljenek és azóta elszakíthatatlanok. Egyiküknek már családja van, ő a legszerencsésebb mindenki közül, minden álma valóra vált.
Mire a mesém végére értem a kicsi már el is aludt. Ekkor résnyire nyitva hagytam az ajtót és csak a kislámpát hagytam felkapcsolva. Mosolyogva indultam le a lépcsőn, ám nem valami kedvező látvány fogadott. Rohantam Hanihoz ahogy csak tudtam. A kanapé mellé volt leroskadva és fájdalmát eltűrve fogta a hasát.
- Hani, Hani drágám! Mi a baj?
- Nem tudom Minho, fááj.... nagyon. -mondta a sírással  küszködve. -Félek!
- Azonnal bemegyünk a kórházba, ne aggódj, nem lesz semmi baj. -mondtam és felhívtam Onewt.
- Cső, gyere ide Rinnel amilyen gyorsan csak tudsz, baj van. Sürgős!- letettem. Tudtam, hogy rögtön itt lesz,  így írtam pár sort nekik. Hanit ölbe kapva becsaptam a bejárati ajtót és a kocsival száguldottunk fel a kórházba.
Sajnos nem kaptunk jó híreket. 5 órát töltöttünk a kórházban és én ez alatt a 5 óra alatt el voltam zárva Hanitól. Nem tudtam semmit, nem mondtak semmit. Aggódtam, de reméltem, hogy semmi komoly.
- Choi Minho? -kérdezte az egyik nővér.
- Igen. -pattantam fel ülőhelyzetből.
- Rossz hírem van, sajnálom. -elfehéredtem. - Sajnálom, de a felesége méhen kívül volt terhes, a baba így nem tud megszületni, ezért megcsászároltuk, ám ki kellett venni a méhét. Így sajnálatos módon gyermekük több nem lehet. -mondta monoton hangon, hogy szomorúságát leplezze.
- Bemehetek? -kérdeztem miközben a szemeimben gyűltek a könnyek, bólintott.
- Hani! -mondtam a szokottnál magasabb hangon, miközben odaszaladtam az ágyhoz. -Hogy tehették ezt veled? -kérdeztem immár sírva.
- Én választottam Minho, ne őket okold. Sajnos nem volt kedvező dolog a választási listán. Sajnálom, hogy nem lehet már kisbabánk.
- Hani, Hani  shhhhh... majd örökbe fogadunk egyet, ettől nem tágítok. De csak ha majd túl leszünk ezen az egészen.