14. fejezet

*Minho POV*

Reggel Hani hazazavart engem Mimihez, hogy mondjam el neki, hogy mi történt. Mikor hazaértem a kis prücsök még aludt, így Onew és Rin rtön letámadtak.
- Minho, mi van Hanival? -kérdezte Rin őrült módjára nekem rontva. -Minden rendben a babával?
- Rin nézd, sajnálom amit most mondani fogok, talán ennél jobban csak az fájt, amikor Hani el akart hagyni. Sajnos méhen kívül volt terhes és el kellett venni a babát, a másik pedig, hogy nem lehet több babánk, mert kivették a méhét. -mondtam és a szememből  a könnyek el kezdtek potyogni.
- Ó te jó isten, komolyan mondod? -kérdezte Onew, akinek meghűlt a vér az ereiben és ez tükröződött az arcán.
- Nem lehet igaz! -képedt el Rin is, majd elrohant a konyhába. -Kamillátok van?
- Igen, a világosabb barna kinyitósban a hűtő mellett a második polcon. -magyaráztam, de nem értettem mit akar.
- Fentebb nem is  rakhattátok volna!! -hallottam ahogy a pulttól elvesz egy széket.
Pár perc múlva egy csomag zsepivel és egy bögre kamilla teával tért vissza.
- Köszönöm. Hálás vagyok, de megtennél nekem valamit? -kérdeztem könnyes szemeimmel, majd kifújtam az orrom.
- Hogyne -bólintott is, hogy nyomatékosítsa.
- Nem mondanád el te Miminek? Azt hiszem én nem lennék rá képes. -magyaráztam és remegő kézzel nyúltam a bögre után.
- De, Onew te maradj itt és vigyázz Minhora. Gondosodj, hogy megigya a bögre teát, az majd kicsit megnyugtatja. -utasította.

*Rin POV*

Amikor felértem épp akkor jött ki Mimi a szobájából.
- Rin?- kérdezte álmos hangon a fejét vakargatva.
- Szia kicsi lány, bejössz velem a szobádba? Valamit mondanom kell. -bólintott.
-Na mondd, miről akarsz velem beszélni? -kérdezte nagyon aranyos álmos hangon.
- Tudod a mamád terhes volt egy babával. - kezdtem bele és megvártam amíg bólint.-Szóval a mama kórházba került, de ne aggódj a mamádnak nincs semmi baja. -nyugtattam meg, mert elkerekedtek a szemei, majd amikor a kis arca visszatért eredeti állapotába, akkor folytattam. -A baba, tudod aki anya pocakjában lakott viszont nem születhet meg, az orvosok elvették, hogy anya jól legyen.
- Akkor nem lesz tesóm? -kérdezte ijedt hangon. "A lényeget leszűrte."gondoltam.
- Úgy néz ki nem lesz, hacsak a mama meg a papa nem fogad örökbe egy babát.
- Olyan picit is örökbe lehet fogadni?
- Hogyne lehetne Mimi, ne aggódj, ha appa meg umma szeretné, akkor neked lesz máshogy tesód. De ugye nem fogsz sírni?- kérdeztem.
- Nem Rin, szomorú vagyok, de nem sírok, mert lehet még tesóm. -mosolyodott el egy kicsit. -Appa itthon van?
Bólintottam, mire ő leszaladt az apjához, aki Onew-al beszélgetett. Mimi rögtön leszaladt és megölelte az apját.

*Minho POV*

- Mimi, kicsikém.- kaptam az ölembe ő pedig megölelt.
- Appa, fogadjatok örökbe nekem egy testvért, jó? -kérdezte tőlem csillogó szemekkel.
- Igazán értelmes egy kislány. -mondtam és mosolyogtam rá.
- Rendben van kicsim, de még várnunk kell vele, a maminak még nem biztos, hogy jó tenne. -magyaráztam.
- Rendben van papa, a mami kedvéért ráér még. -mondta és kaptam egy hatalmas cuppanóst az arcomra.
- Mikor mehetünk be a mamához a kórházba?
- Hát ma estére már bemehetünk hozzá. De majd később picit felhívjuk rendben?
- Igeeeen. -ölelt meg teljes erejéből.
- Hééé, ne olyan erősen, mert megfojtasz. -mondtam nevetve, majd mikor körül néztem már Rinék nem voltak itt.
Igazából örültem neki, hogy Rinnel van Onew, legalább Key nem mehetett közelebb hozzá. Szegény lány annyi mindenen esett keresztül, bár azért nem tagadom, mi is megkaptuk a rosszból a magunkét, sajnos. Mindegy is, Miminek adtam enni, majd átöltöztünk, aztán pedig elmentünk a játszótérre. A hintában üldögéltünk, amikor Hani hívott.
- Szia drágám- mondta csendben.
- Szia, képzeld nagyon okos kis prücskőnk van nekünk.
- Az jó, akkor gondolom jól fogadta, hogy nem lesz kistestvére. -hallottam a hangján, hogy sír.
- Shh.. ha te azt tudnád, már azt szeretné, ha holnap örökbe fogadnánk neki egy kistestvért. -nevettem, mire Hani is elnevette magát.
- Ideadod egy kicsit? -n pedig odaadtam Mimit.
- Szia umma, minden rendben? Jól vagy?
- Szia édes kincsem, a mami megvan, kicsit fáradt. Bejöttök majd appaval hozzám este?
- Hogyne mami, majd ott beszélnünk kell egy fontos dologról. -én már tudtam, hogy mi lesz az és szerintem Hani is.
- Megbeszéltük, akkor este találkozunk, puszillak kicsi és szeretlek nagyon.
- Én is mami. -Mimike ideadta a telefont én meg a zsebembe raktam.
- Appa.. a mami miért sírt a telefonban?
- Azért kicsim, mert a mami szomorú,amiért nem lesz kis tesód vagyis amiért sokat kell várni rá. Na meg persze hiányzunk neki mi is. -megöleltem.